Tamás Amaryllis
Az anyag sokkal többre emlékszik, mint amit ma az azt kutatók megértenek; évmilliárdos megrázkódtatások drámáit hordozza. Mióta a Kozmosszal való öntudatos kapcsolatunk titkát elfelejtettük, a mágikus kultúrákból itt maradt élõ mágnesek – emléktárgyak – értelmezésének kulcsa is odalett. Valaha beavatott papok készítették az emberi lélek legnemesebb tulajdonságait szimbolizáló drágakõ-amuletteket, valamely bolygó fényébõl és ritka ásványból. Koncentrált gondolatsugárzás útján vetítették bele azt az elképzelést, eszmét, melyet az amulettnek a jövõben meg kell testesítenie. A környezet éterikus energiáit is önmagába sûrítõ ilyen „kozmikus áramszedõ” elhagyása balszerencsét hoz a hagyomány szerint. Univerzális talizmán, afféle „Salamon pecsétje” lehet a Bizánci Tûz is, melynek elvesztése következtében bukott meg a Bizánci Birodalom,- – a babonás misztifikációk morbid filmparódiája ezt feltételezi.
Óh, Agrippa, Paracelsus, Du Potet, Elivas Levi, kik az ókori atlanti bölcsesség kapuit újra megnyitottátok, a Philosophia Occulta továbbra is a beavatottak bibliája marad! Nekünk pedig elég megfejtendõ feladatnak: a fõszereplõ Christopher Lambert különös, nem evilági, zafírfényû tekintete – e politikai pamfletnek álcázott szatírában.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1991/05 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4128 |
