Székely Gabriella
Megbolondult a világ a harmincas évek vége felé, a pusztító ragály, a fasizmus őrültek házává változtatta Európát – vallja Krzysztof Zanussi, és az egyébként nem különösebben eredeti gondolatot a hűvös racionalitásáról közismert rendező szakszerűen illusztrálja filmjében. Főhőse egy tisztességes, német származású montevideói üzletember, aki Varsóban diplomata a háború előestéjén, naivul elképedve tapasztalja a Lengyelország lerohanására tett politikai, gazdasági előkészületeket. Az illúziók álomvilágában élő fiatal felesége ösztönösen érzi meg a közeledő veszélyt, és egyik napról a másikra váratlanul megbolondul. Ön- és közveszélyes állapotban zárt osztályra szállítják. Elmeklinikáról elmeklinikára követhetjük történetét, hiszen férje mindent elkövet gyógyulása érdekében. A kamera hűségesen fotografálja a gumiszobákba zárt elmebetegek kútjait és párhuzamosan a külvilágban dúló őrületet. Szegény fiatalasszonyt végül a németek lövik halálra, amikor a háború vége felé felszámolják az elmegyógyintézeteket.
Zanussi apokaliptikus víziója szerény kisrealista filmben öltött testet, egy sajnálatos orvosi eset, a skizofrénia betegség-történetében. A lengyel erkölcsi nyugtalanság egykori rendezője, a Védőszínek alkotója bizonyára értetlenkedve szemlélné ezt a koprodukciós filmes vállalkozást.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1991/05 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4127 |
