Koltai Ágnes
Hogyan lesz a rendíthetetlen cowboyból éles szimatú zsaru? Clint Eastwood a megmondhatója, mindkettõt egyformán eljátssza, hol saját, hol mások rendezésében. Manapság mintha már csak magában és saját teremtményeiben bízna: önmagát rendezte. Oldalán az amerikai film egyik új yuppie-idoljával, Charlie Sheennel, megható rendõrpárocskát formáznak. Bámulatos kitartással üldözik a kis és nagyobbacska autótolvajokat, fittyet hánynak az élet hívságainak, s már egy tiszti dicsérettel is beérik. De a legjobban mégiscsak annak örülnek, ha saját kezükkel puffanthatják le az autópiac hiénáit.
Eastwood, aki tucatnyi westernben megtanulta, hogy a ló és a fegyver gyakorta fontosabb a kamerának, mint a színész, látványosan ismétli el a tanultakat. A leszálló párában elúszó esti fények, a végtelen kocsisor vibráló lámpaörvénye, a halántéknak feszülõ pisztoly agresszíven meghökkentõ látvány. Krimik és horrorfilmek tömege szoktatott már hozzá minket a vérhez, a gyilkoláshoz, Eastwood mégis tud valami újat mutatni: hõsei elképesztõ makacssággal hagyják magukat cafatra verni. Egészen a végsõ pillanatig. Mert ekkor kíméletlenül visszavágnak.
A kegyetlenkedés ellenére A zöldfülû amolyan klasszikus mozi; humorral, kedélyeskedéssel oldja fel a feszültséget, a kibuggyanó vér émelyítõ látványát. Szép kerekded a története is – mindenki elnyeri méltó büntetését és jutalmát, csupán egyetlen kérdésre marad el a válasz: miért ábrázolja oly hihetetlenül ellenszenvesnek a rendezõ a félvér tolvajokat? A gyûlölet még a vérnél is bõvebben freccsen.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1991/05 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4123 |
