Koltai Ágnes
Hol lakik a film? – a rendező képzeletében, felelnénk elhamarkodottan. Aligha lehet véletlen, hogy a város és a modern civilizáció művészetének történetét, filozófiai alapvetését ugyanaz az ember (Lewis Mumford) írta meg. A város a történelemben című könyve vagy tanulmányai, A civilizáció terhe, a Szabványosítás, sokszorosítás és választás, illetve Az új Organon a civilizáció otthonát és művészeti önarcképét elemzik: a város és a városlakó polgár kialakulását, a modern élet (mi-több: a modernség) bölcsőjét. Mumford egységben látta mindazt, ami a reneszánsz óta az emberiség történetében egyszerre fenséges és szörnyű. A város, – a civilizáció, – az ipari kultúra egész szerves egység, olyan széttörhetetlen keret, ahonnan csak elvágyódni lehet (vissza a természetbe, à la Rousseau, mozgóképen elbeszélve: Herzog és Wenders), de megszökni nem. Ami a „modern kultúrán” túl van, az történelem előtti és utáni; az ember számára zord, hideg, kies.
A film a civilizáció (a város) művészete; a városban, a városlakó polgár képzeletében lakik, – akkor is, ha lassacskán kivonul belőle, s idegen, rideg világokba lép át.
Képzeletünk meghitt otthona a film; s á film menedéke a mi riadt, kiéhezett képzeletünk. Velünk lakik otthontalan otthonunkban: a városban.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1991/05 28. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4114 |
