Bayer Zsolt
Legfelül már nincs semmi, megszűnt az ostoba ítészek testülete, mely évtizedeken át eldöntötte, mit is nézhetünk meg a moziban anélkül, hogy szocialista világnézetünk és erkölcsünk csorbát szenvedne.
Kozma Ilona, Filmfőigazgatóság
– Megszűnt Magyarországon a filmcenzúra?
– Igen, cenzúra nincs többé. S lehet, hogy meglepődik, de nem egyértelműen jó ez nekünk. A világ országainak többségében működik cenzúra. Svédországban például rendkívül szigorú. Ott vágnak is a filmekből. A kivágott részeket persze megnézhetik az érdeklődők egy erre kijelölt helyen, szűkkörű vetítés keretében, de azt egy testület dönti el, hogy mi kerülhet a nagyközönség elé. Azonkívül a legtöbb országban parlamenti szinten foglalkoznak a filmforgalmazással, pontos, mindenki által ismert törvényi szabályozás létezik. Nálunk ilyen sincs. A Filmfőigazgatóság ugyan szorgalmazza ezt, s azt is szeretnénk, ha működne megfelelő, korszerű cenzúra. Sajnos ebben az országban olyan negatív felhangja van magának a szónak, hogy nehéz lesz tenni valamit. S a mozikba pedig minden bekerül(het)...
– Azért valahogy most is kategorizálják a filmeket... Milyen szempontok szerint?
– A filmek egy része állami támogatást kap. Milyen szempontok döntenek? Hát, hogy melyek az értékes filmek. Tudom, azonnal felmerül a kérdés, mi az, hogy „értékes”. Nézze, egyes filmeknek szükségük van támogatásra, hogy egyáltalán eljussanak a közönséghez.
Gárdos István, InterCom
– Milyen osztályokba sorolják ma a filmeket?
– Vannak az úgynevezett támogatott filmek. Ezek esetében az állam „beszáll” a forgalmazásba. Másik csoport a járulékoltatott filmeké. Ezekre giccsadót vetnek ki, mely a jegybevétel tíz százaléka, s ezt az összeget közösen fizetik a forgalmazók és a mozisok. Végül létezik a harmadik besorolás, az ebbe tartozó filmek nem adóznak, de nem is kapnak támogatást. Van egy másfajta besorolás is, amikor a korhatárt szabják meg.
– Ma Magyarországon bármilyen filmet lehet forgalmazni?
– Jelenleg igen. Legalábbis elvileg...
Jancsó Gabriella, Dunafilm
– Ma nem létezik egységes szabályozás, hiányoznak az irányelvek a filmbesoroláshoz, a cenzúra pedig megszűnt. Általános megfogalmazás szerint ifjúságvédelmi szempontok az irányadók. De ez megfoghatatlan. Egy legitim testületre lenne szükség, amelyet a szakma és a közönség is elfogad. Ennek kéne dönteni, s a döntésnek, az értékítéletnek érvényt kellene szerezni. Szükséges, hogy ilyen testületi döntések legyenek konzekvenciái. Például horrort, pornót nem lehet reklámozni. Vagy a korhatári besorolásnak is legyenek konzekvenciái, mert ez ma senkit sem érdekel. Teljesen indifferens, hogy egy film támogatott-e vagy sem. Ez nem érdekli a forgalmazót, ő a kommerszet hozza, mert az az üzlet. Itt azonban el kell oszlatni egy távhitet. Nem a horror és a pornó hozza a nagy bevételt! A sikerlista első tíz helyén nem szerepel ilyen „mű”. Azt hiszem, ez nagyon fontos...
Révbíró Tamás, Vico
– A videóforgalmazásra is az általános szabályok érvényesek?
– A VICO egy különálló vegyesvállalat, amerikai partnerrel. Természetes dolog, hogy nálunk is az üzleti szempontok döntenek. De például pornót nem tartunk, nem azért, mert megtiltották, egyszerűen így döntöttünk.
– Elméletileg uszító, fajgyűlölő filmeket is forgalomba lehet hozni ma Magyarországon?
– Gyakorlatilag igen, sajnos. Létezik törvényi tiltás, de ennek érvényesítésére ma nincs lehetőség. Nincs megfelelő apparátus, mindenki azt tesz, amit akar. Ez persze nemcsak a filmforgalmazásra igaz. De a film ráadásul inkább üzlet, mint kultúra – legalábbis így tekintik –, s ezért kevésbé figyelnek rá oda. Megjelentek az alternatív forgalmazók, s ezzel áttekinthetetlenné vált a piac. Ma képtelenség keretek közé szorítani azokat, akik erkölcstelenül vágnak bele az üzletbe, a gyors meggazdagodás reményében.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 08. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4062 |
