Hegyi Gyula
A klinikai halál állapotát az orvosi műszerek egyenes vonallal jelzik, bár az életbe később visszatértek vallomásai szerint ők maguk egyáltalán nem az eseménytelenség állapotát élték meg. (Vagy halták meg.) Az élet utáni élet kérdése az emberi civilizáció egyik alapkérdése, akár művészek, akár filozófusok és teológusok, akár orvosok számára. A film orvostanhallgató hősei előbb kíváncsiságtól, majd szenvedélytől vezérelve hatolnak be az ismeretlenség birodalmába: valamelyikük éjszakáról éjszakára meghal egy kicsit, és a klinikai halál állapotából társai segítségével a titok tudójaként tér vissza az életbe. A titkos éjszakai „utazások” tárgyi környezete is mindenben a titokzatosságot, a rejtélyt, az élet és halál csuszamlós mezsgyéjét idézi: fülledt és misztikus közeg, melyben a lélek ide-oda csapong a lét és egy másféle lét között. A klinikai halál élményeit a történet meglehetősen lapos moralitásként tálalja: aki gyermekkorában megbántott valakit, annak bűnhődnie kell szívtelenségéért. Ha azonban bocsánatot kér egykori áldozatától (vagy annak szellemétől), akkor feloldozást nyer, és ha vizsgái is sikerülnek, jó orvos válhat belőle. Érdekesebb ennél a mindennapos „kis halál” hatása a fiatal medikusok nappali életére. A halállal való játék végzetes szenvedéllyé válik számukra: szerelemnél, italnál, kábítószernél hatásosabban bűvöli meg fantáziájukat. Napközben idegenként szédelegnek saját világukban, életük értelmévé az éjszakai kaland, az „utazás” válik. Ha semmi más nem, ez bizonyosan hiteles a filmben. Bármi szenvedéllyé válhat, amit egyszer a hétköznapi élet színesítésére találunk ki, és később mohó fenevadként magát az életünket falja fel. A normális életbe való gondtalan visszatérés happy endje viszont csak hollywoodi filmekben lehetséges.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1991/02 56-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4050 |
