Bikácsy Gergely
Az „elkényeztetett gyermek” egy multimilliomos párizsi nagyvállalkozó. Ötvenévesen majd minden üzletágban ő a császár, de nagyon mélyről küzdötte fel magát: volt állatidomár és akrobata, légtornász és hivatásos árvagyerek. Munkatársai és beosztottai, elvált felesége és gyermekei rajonganak érte: nemcsak szép, de okos is. Viszont rosszul érzi magát a bőrében. Nemhiába vette fel a Lion – Oroszlán – nevet, sivatagba vágyik, kétkezi és cserzettbőrű, véres kalandokra. Ezért vitorlással kifut a nagy, csupasz Óceánra, ott eltűnik, és csavargóként kezd új életet a sivatagi Afrikában. E cserzettbőrű ál-Oroszlánt maga Belmondo játssza, atyás mű-bajusszal és sok ráncos szem-hunyorítással. Afrikában emberére akad aztán: egy satnya és félszeg, szintén Párizsból szalasztott fiatalemberre. Összeáll az ifjúval, pátyolgatja, nevelgeti, s végül, álruhásan, rangrejtve visszahódítják a Párizsban hagyott milliomosbirodalmat.
Lelouch filmje – nem először a sarlatán-ügyességű rendező pályáján – nyílt giccs, harsogó nagy érzelmekkel, kalanddal, könnyel, heppienddel. Az a baj, hogy rossz, ásatag, gusztustalan giccs ez már, talán először a pályáján. Iróniának, humornak alig van nyoma, a történetmesélés meglepetései egyre kínosabban erőltetettek, formanyelvről, filmről alig beszélhetünk: a cukros história képeskönyve pereg, pereg ugyan, de mintha egy csaló kezében peregnének a kártyalapok: gyorsan ugyan, de hamisan. Belmondo nemcsak rossz, de a maszkja is viszolyogtató. A lassan nálunk is ismertté váló Richard Anconina szintén túljátssza szerepét, s jellemző, hogy még így is csak őmiattuk érdemes betévedni a moziba, aztán be nem várva a boldog, oroszlán-szívű véget, gyáván, nyuszis gyorsasággal és köznapi derűvel otthagyni őket a ragadós mozivásznon.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4029 |
