Mátyás Péter
Richard LaGravanese, akit korábban három alkalommal jelölték Oscar-díjra A halászkirály legendája, A szív hídjai és A suttogó című filmek forgatókönyvéért, ezúttal rendezőként debütál. A cselekmény két szálon fut. Judith egy sikeres New York-i orvos még mindig csinos felesége, házassága érdekében feladta önállóságát, karrierjét. Tizenhat évi együttélés után szembe kell nézne a válás okozta traumával. Pat alacsony és köpcös liftkezelő. Éppen elveszítette lányát, és szintén elvált. A két össze nem illő, magányos és depressziós ember találkozik, az egymásrautaltságból különös kapcsolat, szexuális vonzódástól sem mentes barátság alakul ki. A belső utak, az önmagunkkal való szembenézés, az önmegvalósítás keresésének filmje ez, amely alapvetően Judith alakjára összpontosít. A megfigyelő, voyeur személyisége fokozatosan átalakul, egyre otthonosabban mozog a nagyváros útvesztőiben, szexuális képzelgéseit valódi kalandok váltják fel.
A történetet két Csehov-elbeszélés, így a címadó A csók inspirálta. Az alkotók elkerülik a tankönyvízű kliséket, nincs happy end vagy erkölcsi példázat, az emberi sorsok és perspektívák nyitottak maradnak. Kifogásaink lehetnek viszont a kissé lassú tempóval szemben, néhány epizód dramaturgiai szempontból indokolatlanul hosszú lett. A film stílusa túlságosan statikus, színházi közvetítésre emlékeztető, mégis üdítő színfoltot jelent az akcióhősök uralta világunkban. Oroszlánrész jut ebben a Judith-ot játszó Holly Hunternek, aki az elhagyott, helyét kereső nő teljes érzelmi skáláját felvonultatja, a kétségbeeséstől a reménykedésig, a kiszolgáltatottságtól a csábításig, az elfojtott vágyakozástól a kielégülésig. Már A zongoraleckében feltűnt kivételes tehetsége. Most elmondhatjuk róla, bergmani nagyságú színésznő.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4004 |
