Vidovszky György
Ha bárki azt hinné, hogy e film címe és mondandója utalna Fellini egykori remekére, téved. Két ügyefogyott ifjú férj történetét láthatjuk, akik egy nyafka ikerpárral és azok morózus apjával (Marlon Brando) kötöttek házasságot. Az édes mézesheteket követően a különben börtönigazgató apa saját otthonában is szigorú szabályokat vezet be: a két léhűtő férfi házastársi kötelességének is csak titokban tud eleget tenni, a piszkos házimunkán kívül máshoz nincs joguk. Természetesen a fiúk fellázadnak. Ami eddig történt, az sem túl eredeti, humorában pedig lomhán erőlködő, ami pedig ezután történik, szokványosan fordulatos meseakciófilm. Talán éppen ezért élvezetesebb, pergőbb és szellemesebb. Különös, hogy mennyire rutinosan araszol a film a sémák, panelek segítségével, s milyen átlátszóan hamis, amikor egyéni hangokat keresget. Irigylésre méltó az a bátorság (de nem a végeredmény), amivel a szentimentálist a blődlivel, a thrillert a melodrámával keveri a rendező; ahogy a mellékszálakat (FBI nyomozás, börtönvilág, apa-lánya konfliktus) odaveti, majd hirtelen az egyikre építi a megoldást. Ez a dramaturgia annyira zavaros, hogy még a hollywoodi filmektől unásig megszokott „végítélet” is hiányozni kezd az epilógusban. E darab – ennek ellenére, s nem ezért – filmtörténeti csemege: a legendás Marlon Brando mázsányi súllyal tölti be a vásznat. Vörösre festett maradék hajával, huncutul gonosz tekintetével, öntörvényű színészi villanásaival olyan figurát teremt, aminek van „levegője”, „lélektani mélysége”, „múltja és jelene”. Szerepében nincs semmi említésre méltó, új vagy követendő; Brandónak a jelenléte számít: vas ereje, lebilincselő szeme, költőien alpári humora. Mintha mindig azt mondaná a többieknek: ti csak bohóckodjatok, én majd vagyok.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4003 |
