Lajos Sándor
A show-business hajnalán vagyunk, a pályakezdő író egy jó címre (Rómeó és Ethel, a kalóz lánya) felveszi az előleget, de az ihlet mégsem jön meg. Elkezdődnek a próbák, ő napról napra írja a folytatásokat, és miközben őrült kalandokba keveredik – álruhák, intrikák, félreértések, verekedések, gyilkosságok és szerelem, szerelem, szerelem –, jobb híján a saját élményeit dolgozza bele a darabba, és a színháztulajdonos hiába követeli rajta, hogy mikor jönnek végre a kalózok. Bár nem tudni, hogyan élt Lándzsarázó Vilmos, az biztos, hogy nem így, ahogy a műveiből visszakövetkeztetve megírták. Ebben a bájos pszeudotörténelmi vígjátékban talán csak a Rómeó és Júlia korabeli körülmények között eljátszott jelenetei hitelesek.
Minden nézőréteg megtalálhatja a maga örömét a filmben. Levezénylődik egy helyre Zeffirelli-utánzat sok színes kosztümmel, hosszú nyelves puszikkal, melyek alatt több tucatnyi vonós úgy húzza, ahogy csak bírja a lószőr, ugyanakkor a társforgatókönyv-íróként mozgósított Tom Stoppard (akinek a Rosencrantz és Guildenstern halott kapcsán már prakszisa van Shakespeare-művek alulnézetből való ábrázolásában) beleszövi a történetbe a maga rezignáltan gunyoros módján, hogy minden viszonylagos, valóság és irodalom oda-vissza tükrözi egymást. A popcorn-majszolók röhöghetnek az olyan típusú poénokon, hogy valaki jól belelép egy nagy lócitromba, a vájtfülűek azon versenyezhetnek, hogy ki ismer fel több Shakespeare-darabokra vonatkozó utalást, ezekkel ugyanis úgy meg van hintve a film, mint a kuglóf mazsolával.
Ennek tetejébe előképzettségre való tekintet nélkül mindenkit elbűvöl mint színházbolond lady az alakításáért Arany Glóbusszal jutalmazott, imádnivalóan szeplős Gwyneth Paltrow, aki úgy sugárzik, mint egy ukrán atomerőmű; nincs az a betonszarkofág, amelyik hatástalanítani tudná. A főszerepben pedig Joseph Fiennes vív, mászik, fut és csókol, csak a lúdtoll áll nagyon furcsán a kezében, mivel ellentétben a filmsztárokkal, az írók többnyire csúnyák szoktak lenni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3997 |
