Takács Ferenc
Tanyasi Lear király – ez lehetne a film alcíme: a mai amerikai farmerkörnyezetben, az iowai kukoricatenger kellős közepén játszódó történet a birtokát két lányára írató, majd ezt keservesen megbánó nagygazdáról, aki végül a legkisebb lányában talál támaszt, abban, akit kizárt a jussból és eltaszított magától, az ismert Shakespeare-tragédia átirata, még a szereplők keresztnevének a kezdőbetűje is kivétel nélkül megegyezik az eredeti mű szereplőinek a névkezdőbetűjével.
Átirata, de – amúgy számítástechnikailag fogalmazva – felülirata is. Az Ezer hold írója és rendezője a jelek szerint sokat töprengett azon, hogy mennyit és hogyan lehet a történetből átmenteni ebbe a korba és környezetbe, amitől a film még éppen innen marad a kínos nevetségesség vagy bárgyú képtelenség határán, azaz hogy mit bír el az adaptáció célközege a Lear-történet egyszerre népmeseien sematizált, egyszerre művien formulaszerű jellegéből. Ilyen irányú töprengéseik során hamarosan rájöttek, hogy modern pszichológiai motiváció híján a képletet egyszerűen összeroppantaná a mai farmer-környezetrajz realizmusa. Így lett a család múltja sötét titokkal terhes: az apa bakfiskorukban megrontotta két nagyobbik leányát, s most, vénen és szenilisen, a legkisebb után kívánkozik.
Azaz a történet némi Tennessee Williams-es-William Faulkner-es segítséggel, amerikaiasan délies pszichopatológiával válik emberileg érthetővé (és nőmozgalmilag is korrekté). Ennek érdekes következménye persze, hogy a két idősebb lány – Shakespeare-nél szörnyetegek – már-már rokonszenvessé válik, apjukkal szembeni magatartásuk érthető, megbocsátható, sőt érzelmi szempontból indokolt és jogos színezetet kap. Az átírás persze ezen a ponton már igazi felülírás, a film ellene dolgozik a Lear királynak: a legkisebb lány – Shakespeare-nél a megváltás angyala – válik ellenszenvessé, vén hülye apjuk – Shakespeare-nél a megsemmisülésben felmagasztosuló felsőbbrendű tisztánlátás - meg csak azt kapta ki, amit csőstül megérdemelt.
Ez az ellene dolgozás szabja meg aztán a film menetét, hol közhelyesen és gépiesen, hol - ritkábban ugyan - egész érdekesen. De akit hidegen hagy Shakespeare, sőt át- és felülirata sem hozza lázba (istenem, annyi ilyet látott már az ember), az is talál érdekeset és nézhetőt a filmen. Falun vagyunk, gazdák között, akik földet művelnek, istállót építenek, disznót tartanak, mindezt persze nagyban, amerikaiban és gazdagon. Azaz – amúgy mellékesen – az Ezer hold dokumentál is, érdekes, számunkra szinte egzotikus levegőjű századvégi tudósítást ad arról az amerikai rétegről és életformáról, amelynek korábbi (harmincas, negyvenes, ötvenes és hatvanas évekbeli) állapotáról annak idején hűségesen és rendszeresen tudósított az amerikai film, de amelyről jó ideje nem kaptunk új képet. Ez a hiány is pótlódik a filmmel, mondom, érdekesen és tanulságosan (persze azok számára, akiket még érdekel egyáltalán az ilyesmi).
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 1999/01 59-60. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3935 |