Molnár Dániel
Jövőmúzeum, net-művészet, fotószafári Linzben.
Az elektronikus művészetek legrangosabb európai fórumaként funkcionáló, 1979-ben alapított, majd 1987-ben nemzetközivé lett Ars Electronica (http://www.aec.at ) nemcsak évente visszatérő kulturális zsibvásárt jelent Linznek. Az esemény a Gerfried Stocker vezette Ars Electronica Centerrel, az úgynevezett „jövőmúzeum”-mal véglegesen beírta magát az osztrák város történetébe. A múzeum épülete több mint futurisztikus, itt nemhogy tilos, éppenséggel kötelező minden „kiállítási tárgyat” megérinteni.
A lift ajtajának becsukódásával egyidőben „kinyílik” a lift padlóján egy monitor, mely az utazás közben egy a Föld körül keringő műhold szemszögéből nagyít bele az épület alagsorába vagy az elhíresült Visible Human projekt keretében milliméterenként felszeletelt emberi test keresztmetszetét mutatja be. A XXI. századi hangulathoz hozzájárul a könyvtárban használható rengeteg multimédiás CD-ROM, az épületben lépten-nyomon elhelyezett információs számítógépek, s természetesen a méltán népszerű CAVE 3D, ahol a világ egyik legnagyobb teljesítményű háromdimenziós bemutatóterme található. Képzeljünk el egy egyik oldaláról nyitott kockát, melynek a maradék öt oldalára valós idejű, háromdimenziós élményt nyújtó képet varázsol Közép-Európa egyik legnagyobb Silicon Graphics monstruma. Az interaktív művészetek egyik idei díjazottja, a World Skin fotószafarira invitál egy a háború sebeit magán viselő tájon, melyen mint kartonfigurák sorakoznak a boszniai háború állóképei. A látogatók speciális fényképezőgépek segítségével részeket „fényképeznek ki”, törölnek a háromdimenziós környezetből.
Az Ars Electronica filmművészethez kapcsolódó újdonságai közül a tx-transzformáció koncepciója a legizgalmasabb. Az új filmkészítési módszer forradalmi újdonsága a hagyományos technikával szemben, hogy a történet idő (t) és tér (x) tengelyét megcseréli egymással. Megkapóan értelmetlennek tűnik az előző mondat, de Martin Reinhardt csapata tényleg kidolgozott egy technológiát arra, hogy – míg normális esetben egy filmkocka egy adott időpillanatban a tér minden részét megmutatja – a tx-transzformált filmek minden kockája egy adott térrészlet állapotait mutassa be a film teljes időintervallumában. A végeredmény leginkább úgy néz ki, mintha valaki csíkokra vágná egy animáció különböző fázisait tartalmazó notesz lapjait, s az egymás alatt elhelyezkedő szeletkéket egy síkba tömörítené. Az így kapott új vizuális világ a változás és a mozgás sebességétől függően a valósággal teljesen azonos vagy attól nagymértékben elvonatkoztatott látványt is eredményezhet.
A fesztiválon bőven jutott hely a Reinhardthoz hasonló absztraktorok művei mellett a világon mindenhol óriásplakátokon hirdetett alkotásoknak is. A számítógépes animáció/vizuális effektek kategória idei befutói között volt Az ivadék (Spawn) és a Sötét zsaruk is. A pálmát – a Golden Nicát – a Titanic digitális látványbridgádja, a Digital Domain vitte el megosztva Liang-Yuan Wanggal. Az Amerikában élő tajvani művész egy bébiszitterként funkcionáló televíziókészülékről szóló filmmel vívta ki az elismerést.
A fesztivál egyetlen magyar díjazottja Waliczky Tamás volt. A Németországban élő alkotó filmje, a Landscape eredetileg egy interaktív opera része lett volna. A film egy faluról szól, ahol Isten megállítja az időt. A művész ezt az állapotot plasztikus vízióban mutatja be, a kamera egy olyan világban vándorol, ahol a levegőben megdermedtek az esőcseppek.
Idén először osztottak díjat a U19 Freestyle Computing kategóriában, amellyel a fiatalok – a legifjabb résztvevő hároméves volt – szárnypróbálgatásait igyekezett díjazni a zsűri. Az ebben a kategóriában induló meglepően színvonalas munkák közül egy bécsi trió némafilmje, a Titanic – a film került ki győztesen. A 16 perces alkotás technológiailag és stílusában is görbe tükröt tartott nagytestvérének.
Az elszánt prezentátorok kis csapata néhány nap alatt néhány házméretű vetítővászonnal és hangfalerdővel high tech környezetté varázsolta a Duna-partot. A Clickspace-projekt a valós és a virtuális közterületek átfedését volt hivatott szimulálni, tette pedig mindezt egy nagyszerű, az Interneten hozzáférhető kezelőeszköz segítségével. Az események színhelyén csak virtuálisan megjelenni tudó érdeklődő a World Wide Web-en keresztül programozhatta a folyóparton és a hídon elhelyezett hangszórókat, valamint az egyik irodaépület ablakait képpontokként használó képújság feliratát.
Végül egy jótanács: jövőre ugyanitt, két példányban.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1999/01 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3933 |
