Kömlődi Ferenc
Romantikus fekete komédia, százszázalékos számítógépes animációban. Esetleg Fritz Lang Metropolisza, hangya-verzióban. Ámbár Orwell és Huxley szellemei is kísértenek. Továbbá egy jó (és követhető) forgatókönyv, merthogy a hasonló produkciók történetmesélése ugyancsak döcög, s ha nem, akkor túlzottan didaktikus. A mese ezúttal felnőtteknek szól, de a mesét ezúttal a gyerekek is végigélvezik.
Földalatti hangya-kolónia sürög-forog, a testek arctalan fekete masszává állnak össze, az uralkodók immáron csak bábuk a hatalom sakkmesterei kezében. A társadalmi hierarchia felettébb egyszerű: a koszos munkát munkások és harcosok végzik. A palota unalmából menekülő szépséges Bala hercegnő, a hatlábú Sharon Stone baba (és Sharon Stone hang) leszáll a mélybe, és egy bohókás estén a Woody Allen utánzattal (és Woody Allen hang), a magányos Z-4195-tel találkozik. Az öntudatos és munkakerülő, a balfácán és önhibáján kívül háborús hős lázadóval. Komikus táncra perdülnek, s lőn románc. Éjsötét álomtájakon (majdnem) éjsötét álomképek peregnek...
De valahol létezik egy monolit, a messzi és csak bolondok fantáziálta Inszektópia. A szerelmetes kishangya és élete párja oda igyekeznek, oda menekülnek. A gonosz szorításából azonban nincs menekvés... Vagy mégis? Humor, bátorság és szépség legyőzhetik-e az ármányt?
Minden bizonnyal. Az arctalan fekete massza pedig individuumokká hullik szét...
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1998/12 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3905 |
