Hungler Tímea
Öregember nem vén ember, tartja a mondás, képi bizonyságul pedig itt egy régi-új furcsa pár, helyesebben egy örökzöld trió, a szerző-forgatókönyvíró Neil Simon (A Napsugár fiúk, Hotel Plaza, Mezítláb a parkban) és a két elnyűhetetlen, egymásnak már-már örök hűséget fogadó színész-legenda: Jack Lemmon és Walter Matthau.
Hármuk személye kellő garancia arra, hogy a néző egy, a vígjáték klasszikus hagyományait követő filmet lásson az 1968-as eredetit követő folytatásban, mely továbbra is a két jellem, a pedantériás-romantikus Felix (Jack Lemmon) és a trehány-realista Oscar (Walter Matthau) különbségeiből adódó helyzeteket, szócsatákat használja fel a komikum forrásául. Teszi mindezt egy road-movie-dramaturgia keretei között, hiszen a két öregúr egy ütött-kopott bérautón vág át az Államokon gyermekeik esküvőjére igyekezve.
Az út hosszú és rögös, tele az eredeti és a szerző más komédiáira történő vizuális emlékeztetőkkel; kellően önironikus az el- és megkerülhetetlen öregség-elmúlás témakörét illetően, és utoljára, de nem utolsósorban vicces és szórakoztató, méltó párja az első Furcsa párnak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1998/12 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3901 |
