Bori Erzsébet
Semmi sincs olyan tartalmas, mint a B-szériás mozi. Van abban minden, ami az utóbbi tíz évben legalább egy fél sikert hozott a vásznon. Kilenc menő témából sodorják a cselekményét, nyolc látványos helyszínen forgatnak, hétszeresen motiválják a szereplők tetteit, és ha megölnek valakit, az mindjárt öt halállal hal. De a másodvonalbeli filmet mégis arról lehet a legbiztosabban felismerni, hogy mindent kétszer mond, kétszer mond.
A Véres aratás Nick Nolte ide, Melanie Griffith oda, hamisítatlan B-szériás mozi. A főcím alatti képek a legígéretesebbek: Mr. Malkovich vetkőztet dúskeblű barnát fekete-fehérben. Sajnos kisvártatva kezdődik a film, ami színes, fényes és zajos. Van itt minden, mint a karácsonyfán, dögös zsaruk és csúf gengszterek, gonosz katonák és rohadt FBI-ügynökök, szenvedélyes románc és igaz férfibarátság, válságba jutott szerelmi házasság, titokban filmrevett pásztorórák, sugárbetegség, atomtudós, atombázis, atomtitok.
A szálak a sivatagi top secret katonai területre vezetnek, itt őrzik a nagy titkot hét pecsét meg egy rossz lakat alatt, ide csak az nem jön be, aki nem akar, ajtóból elzavart hőseink két kanyar után bemennek egy kapun, de bejáratos ide a gyönyörű prostituált is, mi több, dolga végeztével még bóklászik is a bázison (ezen később rajtaveszt).
A Véres aratás alkotógárdájából – a sztárokat is beleértve – az operatőr és a dizájner az, aki felsőbb osztályba léphet. A filmidő a barnásszürke ötvenes évek, és a látványtervező már-már zseniálisan játszik rá a premodern (érts: hatvanas évek előtti) korszaknak a harmincas-negyvenes évekével rokon tárgyi világára, melyben még álomszép autók, nőies kosztümök és férfias puhakalapok járták.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1996/11 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=387 |
