Hungler Tímea
A Tűzvihar műfaját tekintve a katasztrófafilmekhez áll a legközelebb, jóllehet rendszerbe sorolásával színvonalát is expresszíven jelöltük meg.
Az észak-amerikai tűzoltóbrigád munkáját bemutató alkotás szakítva a katasztrófafilmek megszokott dramaturgiájával (szereplők életképszerű bemutatása, harc a négy elem egyikével) akciószállal átszőtt: az égő tajga a közeli börtön lakóinak lelkén szárad, akik némi bezártság után ráébredtek, szabadulásukhoz valami nagy, nagy tüzet kéne rakni.
Filmünk az előbbiek tükrében folytatódik: a tűzoltók a tüzet oltják, a rabok pedig magukat áltűzoltóknak kiadva menekülnek; nem feledkezve meg azért eredeti szakmájukról sem: halomra öldösik egymást, és túszul ejtenek egy ornitológusnőt.
A hölgyemény jelenléte nem csupán az akciószálat erősíti, de finom párhuzamot képez az eredeti tűzoltók önfeláldozó magatartásával is: túszstátuszának veszélyei ellenére féltő gonddal vigyázza tojásait, melyekből a műalkotás végére az újjászületést, a halálon diadalmaskodó életet szimbolizálandó kis fiókák kelnek ki.
Mit lehet ehhez hozzátenni? Az ilyen filmek kategorizálhatóak ama bizonyos állatorvosi ló esetével; másfél órányi megpróbáltatás után így jogosan merülhet fel a nézőben a kérdés: a lovakat lelövik, ugye?
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3736 |
