Hungler Tímea
Mit meg nem tesz egy férfi, hogy elkerülje a boldogító igent! A legegyszerűbb mód persze az, ha nem nősül, ez a megoldás azonban valóságos dráma (legalábbis a nő számára), nem képezheti filmünk alapját, mely műfaját tekintve komédia, ha nem is a legjobban sikerültek közül.
Hősünknek tehát rögösebb utat kell választania, ezt meg is teszi a legklasszikusabb vígjátéki szabályt alkalmazva: a szerepcserét.
Antonio Banderas szupermacho műkereskedő, hajdan maga is űzte az ipart, de már évek óta önmegtartóztatásban él: kezébe sem vette az ecsetjét. Hogy a fent említett katasztrófát megússza, kettéosztódik, lesz belőle egypetéjű ikrek: Antonio és Banderas. A kétségbeesett lépésre nem csupán a kissé túlsúlyos milliomosnő Melanie Griffith férjhezmenési láza, de annak csóró művészettörténész hugicája (Daryl Hannah) is sarkallja, akiért Antonio az első perctől kezdve eped.
A szerepcsere hosszú évek elfojtott energiáit szabadítja fel hősünkben, aki csak fest, csak fest... (minimal art, concept art, op art – lassabban Antonio, még megárt!) Ki is derül róla, hogy tudathasadásban élte eddig az életét; ő nem az a tűzről pattant őrült spanyol, akinek látszik, valójában a saját ikre: halkszavú, ábrándos tekintetű, bodros hajú szemüveges hoch-entellektüell. Nem beszélve arról, hogy szélsőségesen tehetséges, legalábbis a filmben ezt állítja róla Daryl Hannah; hihetünk neki, elvégre művészettörténész.
Legyenek egymáséi. Jackson Pollock szelleme vigyáz rájuk. Egyébként is célszerűbb Melanie-val azonosulnunk: napfény, pálmafák, édes semmittevés, többszáz-millió dolláros vagyon és még Antonio is megvolt neki.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1996/10 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=373 |
