Filmvilág

Könyv

Buldózer

Net-diskurzusok

Interaktivitás, a digitális világ gazdaságtana, hálózati kultúra. Válogatás a MetaFórum előadásaiból.

Az Ivacs Ágnes és Sugár János szerkesztette hiánypótló médiaelméleti antológia, a Buldózer a Média Research Alapítvány MetaFórum konferenciasorozatának anyagából, továbbá a Nettime-listáról válogatott írások gyűjteménye. Az 1994-ben, '95-ben és '96-ban megrendezett MetaFórum mindhárom alkalommal egy-egy témára összpontosított: az interaktív multimédiára, a hálózati kultúrára, illetve a tartalom, a hálózati információk kérdésére.

Hosszú utat tettünk meg az elmúlt tíz évben – fejti ki a bevezetőben Geert Lovink. Az Öböl-háborúval fémjelzett hőskor után megszabadultunk a média és a kapitalizmus összeesküvését hirdető teóriáktól. A következő állomást a struktúra-centrikusság jelentette: miként hatnak testünkre, elménkre, érzeteinkre az új technológiák. Az elméletgyártók azonban megfeledkeztek arról, hogy a médiaipar mennyire fontos gazdasági tényező, nos itt az ideje megalkotni a posztmodern kommunikációs rendszerek (nem marxista) politikai gazdaságtanát. Erre tesz kísérletet a – tendenciózusan válogatott – kötet.

A fegyelem társadalmát az ellenőrzés társadalma követi: minden kódolható és dekódolható, a tömeg minta, a piac pedig bank. Adathálóban vergődünk – adja meg az alaphangot Gilles Deleuze. A neves író, Thomas Pynchon a géprombolók kései örököseiről, a techno-ludditákról elmélkedik. „Ha a világ megéri, a következő nagy kihívás az lesz, amikor a mesterséges intelligencia, a molekuláris biológia és a robottechnika terén végzett kutatások szálai összefutnak” – prognosztizál. Afelé tartunk, s a Net is odakalauzol – kár hogy ez utóbbi rövid történetét Bruce Sterlingnek egy '92-es dolgozatából ismerheti meg az olvasó... (Sterling egyébként tagja a kaliforniai ideológiát „legyártó” virtuális csoportnak.)

Tudjuk, az ideológiák kora lejárt, vége a dualizmusnak, és a dialektika is megtört a káoszelmélet jéghegyén. Ugyanezt a szerzők is tudják – és mégis a hagyományos jobboldal-baloldal oppozíció szemüvegén keresztül bírálják az utópiahívő eszképistákat, meg a cyborgokról álmodozó techno-transzcendentalistákat. Persze ez a kritika általában balról jön, a Tudás Korának Magna Chartáját mégiscsak Newt Gingrich gazdasági tanácsadója, Alvin Toffler sugallta. Hogy a mezőgazdaság és ipar uralmát felváltó információs világot „fölvezető” Toffler-könyv, a Harmadik hullám a közeljövő-kutatás bibliái közé tartozik, arról elegáns gesztussal feledkeznek meg. Toffler az individuális szabadságon természetesen a multik individuális szabadságát érti – hangzik a szerzők (nevezzük nevén) posztmarxista ítélete –, akkor pedig jobb az állami gondoskodás... Ugyanezt megkapja a Wired magazin is. Lovinknak igaza van, a push-média visszalépés az interaktivitásban, csakhogy a sokkal eredetibb (és experimentálisabb) Mondo 2000-re miért nem gondolt senki a szerzők közül?

Máskülönben a hiányzó nevek a digitális ellenkultúra élcsapatát adják: Douglas Rushkoff, a cyber-feminista Sadie Plant, a VR-guru Jaron Lanier, de R. U. Siriusnak is csak egy sor (plusz a lábjegyzet) jutott. Mark Deryre is csak azért hivatkozik Eric Davis, mert az előbbi elveti a techno-gnózist. Nos, aki olvasta – a cyberkultúráról szóló mindeddig megjelent művek közül legátfogóbb képet adó – Escape Velocityt (1996), az tudja: Dery nem utasít el, de például nem is hozsannázik akkor, amikor Moravec professzor a robotfába átplántálható emberi intelligencia realitásáról elmélkedik... Geert Lovinkot alighanem az zavarta, hogy Rushkoff, Dery, Sirius és a többiek a cybervalóságot a populáris kultúra részének tekintik. Közérthetőség és nyilvánosság igenis lehet az avantgárd magatartás sajátja – Gibson, Sterling, Rucker (már a nyolcvanas években is) ezt a tételt példázták.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 51. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3726