Barotányi Zoltán
Vannak boldog népek, melyeknek ellenség sohasem taposta földjét, míg másoknak vannak bizonyos kínos tapasztalataik – de ezt inkább hagyjuk is. Konkrét példánkra, a derék „ami” nemzetre térve: egyetlen belháborúja már legenda (honunkban többnyire az Elfújta a szél háttérzajaként jelenik meg), külellenséggel vívott háborúit rendre annak területén vívja meg (sőt, tulajdonképpen ellenségei sincsenek: kevés kivétellel azokat is keresnie és kreálnia kell!). Egy ideig lehetett parázni a komcsi oroszoktól, de azok messze vannak, mi több, mind messzebb, egy ideje ők is a kapitalizmust építik, haderejüket pedig pillanatnyilag – legalábbis a látszat szerint – teljes mértékben leköti egy megyényi terület pacifikálása. Már várható volt, hogy előbb-utóbb eljönnek az agresszív ufók: eddigi legnagyobb hatású inváziójukat (Inasion of the Body Snatchers) még a Hruscsov-éra viszonylag enyhültebb időszakában indították, amikor már biztosnak tűnt, hogy mégsem atombombázza halálra egymást a két szuperhatalom. A bodysznecserek akkor legyüttek az égből és kolhozba terelték a derék, ám agymosott „ami” népet, ám végül elbuktak. – Az űr-Föld háború később többnyire az űrben folyt, váltakozó végkimenetellel (Alien I-III.), ami számunkra édesmindegy, az űrlakók általában csak kis csapatokban szálltak a földre, s útjuk célja ekkor sem különbözött lényegesen Kittenberger Kálmánétól (Predator I-II.). A végső fázis a marhamáj alakú izék inváziója (Puppet Masters) vala, de ők is csak a távirányítót szerették volna játszani, s többnyire nem állt szándékukban (sem érdekükben) az off gomb megnyomása.
No ennek vége: ezek a függetlenségnapi új undokok (porhüvelyük az X-aktás átlagufó és a „nyolcadik utas”-típus hibridje) már nem vackolnak, s az emberre semmilyen formában sincs szükségük: nem akarnak felhasználni minket. Valljuk be, fáj ez nekünk. Akárcsak a film. A Függetlenség napja ezek után méltó közönségsikert aratott hazájában: ennyi idő alatt ennyi (sok) néző még soha egyetlen filmet sem látott. Ha város nagyságú ufókat, felrobbanó felhőkarcolókat, lökéshullámtól porrá zúzódott metropoliszokat, kompjúterrel szimulált bátor űrcsatákat, szikével faragott nemes jellemeket és alkoholista MÁV-alkalmazottra emlékeztető ufonautákat akarunk látni, akkor nem csalódhatunk. Egyébként igen.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1996/10 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=371 |
