Békés Pál
Ha az embert mogorva milliomossá alázza az élet, helyénvaló, ha vigyáz a nőkkel. Semmi esetre se vegyen feleségül kacér fotómodellt, de ha mégis elköveti e ballépést, legalább attól óvakodjék, hogy a jóképű, fiatal fotóst, aki feleségét napra nap teleobjektívje hegyére tűzi, baráti társaságába fogadja, és magával vigye a születésnapja alkalmából rendezett hegyvidéki medvelesre. Ha mégis így tesz, akkor megnézheti magát. Mint Charles Morse, aki sorra elköveti a fenti hibákat és azután ott áll a jeges tóba zuhant repülőgépből hajszál híján megmenekült két útitársával a vadonban, melynek egyetlen állandó lakója a jó előre beharangozott emberevő grizzlymedve.
A medvének kifejezetten ínyére vannak a váratlan látogatók, s belépő gyanánt felfalja a dramaturgiailag relatíve jelentéktelen útitársat. Most már csakis a Broadway drámaíró-sztárján, a forgatókönyvet jegyző David Mameten múlik, hogy mit művelnek egymással Hollywood színész sztárjai: Anthony Hopkins és Alec Baldwin.
Az első lépés: közös küzdelem a közös veszedelem ellen. A milliomos olvasmányélményeire építve felnyársalják a medvét, húsát elfogyasztják, szőréből pótolják hiányos ruházatukat és nekivágnak a menekülés reményével kecsegtető vándorlásnak. A második lépés: a kacér fotómodell idősödő férje és vonzó szeretője nekilátnak, hogy feltárják a nézők előtt az emberi természet lényegét, – ahogyan azt David Mamet látja. És az emberi természet lényege ebben a felfogásban az alantas árulás. A taszító szépfiú szét kívánja lőni az életét többszörösen megmentő rokonszenves milliomos fejét, de előbb ráparancsol: fordítson hátat, mert látni sem bírja az ilyesmit. Ám a tudás hatalom: az áldozat tudja, hol a medveverem –, belécsalja a merénylőt, aztán megbocsát a karók ejtette sebektől haldokló, többé-kevésbé láb nélkül maradt ellenlábasának.
A megbocsátás gesztusa vele marad: a vadásztanyán a túlélőkre várakozó újságírók gyűrűjében látványosan megbocsát feleségének is, aki nem csupán megcsalta, de talán odaveszett szeretője gyilkos tervéről is tudott. A milliomos tolsztoji gesztussal öleli át a vétkest, akinek szeméből a megbánás könnyei záporoznak –, a fotómodell könnyein kellemesen csillog a fotósok gépeinek villanófénye.
A vadon foglyainak eredeti címe: The Edge – „él, szél, perem” – informatív. A film jódarabig a lélektani hitelesség „élén, szélén, peremén” egyensúlyoz, – azután a zárójelenetben kalimpálva a mélybe zuhan.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3706 |
