Takács Ferenc
Újabb állomás a nosztalgikus Jane Austen-megfilmesítések útján: most az angol írónő Emma című regénye (1816) került filmvászonra. Jó két évtizede a magyar televízió is játszotta a műből készült angol sorozatot, de az a változat mérhetetlenül unalmasnak találtatott, olyannyira, hogy még Hofi Géza is kifigurázta. Ez a mostani szerencsére emészthetőbb, a lassan csörgedező és főleg a társalgás síkján mozgó cselekményt a film készítői megfelelő tömörítéssel és ritmizálással tisztességgel átmentették, a színészek pedig – valamennyien feljövőben lévő sztárok – bensőséges és hatásos játékstílusban adják elő.
A produkció létrehozóinak a legfőbb gondja – akárcsak a korábbi Austen-feldolgozásokban, például a minapi Értelem és érzelemben – szemlátomást itt is a kinemato-piktoriális korfestés, a korszak látványának minden részletében pontos és a lehető leghatásosabb felidézése. A film minden egyes kockáján látszik, hogy a készítők igen alapos ruha-, bútor-, építészet- és járműtörténeti kutatásokat végeztek, mielőtt hozzáláttak mozgóképeskönyvük elkészítéséhez.
Nem is lenne evvel semmi baj, ha nem lenne mindez természetellenesen és a korhűségnek fittyet hányó módon kiglancolt és patyolattiszta. A birkavásáron alkudozó gazdák lajbliját láthatóan modern enzimes mosóporral mossák, mégpedig gyakran és rendszeresen, a birkák pedig felvétel előtt megfürödtek; még az erdőben tanyázó kóbor cigányok is adnak magukra.
Egyébként kellemes és kulturált adaptáció az Emma, irodalomtörténeti szemléltető eszköznek sem minden haszon nélkül való.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3703 |
