Tamás Amaryllis
Az ír Pat O’Connor egy, az Ok nélkül lázadó vagy Az utolsó mozielőadás feszes bonyolultságú filmfeldolgozásához hasonlítható szenvedélyes kor- és családtörténetet forgatott Sue Miller regénye nyomán. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején játszódó „saga” a gazdag Abbott-família teenager-lányai és a munkásosztálybéli Holt-fiúk között, akár egy megelevenedett apokrif János evangéliumából.
A téma időtlen és egyetemes: szeretet, gyűlölet, szerelem, ármány, félreértések, valódi együttérzés és megbocsátás, „sötét” titkok, az ösztönök parancsoló szükségessége, csupa keresés, a lélek és a test végtelen vágyódása. A hétköznapi élet zűrzavaros morajlása – az összhang varázsának hajszolása közben. Doug és Jacey, Lloyd és Helen, Eleanor és Pamela figurái: izgalmas színészi kihívások a mai amerikai filmklasszisok érzékeny megformálásában. A filmben – éppúgy mint az életben – csak a kiválasztott kevesek jutnak el a lét kifürkészhetetlen egyszerűségű titkának megértéséig: „Lámpád vagyok, ha látsz engem. Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.”
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3682 |
