Csejdy András
„A nézők beleuntak a média tökéletességébe, elegük van abból, hogy minden nap hat órakor megjelenik egy bemondó a képernyőn, akinek mindig rendben van a frizurája, kifogástalan a külseje, tökéletes választékossággal beszél.” Ezt Brian Springer, a nyilvánosság bulvármegszállottja mondja, aki a ’92-es elnökválasztási kampány idején az éterből műholdon sugárzott, de adásba nem került jeleneteket vadászott le, és összevágta belőle Spin című dokumentumfilmjét. Igaza van, ám Amerikára nagytotálban nem ez a jellemző.
Vegyük mindjárt a népesség jelentős részét kitevő kisvárosi polgárt, a józan és kiszámítható őslakost, akinek a családja generációk óta ott él és ugyanazt csinálja, valamelyik felmenőjéről körút van elnevezve és előre köszönnek neki a mallban. Ő például nemigen kételkedik az elektronikus médiában, ami neki a tévédobozból meg van mondva, az a hétszentség, akik pedig közvetítik az üzenetet időjárásról, természeti katasztrófákról és égető kérdésekről, sárgán irigyelt sztárok. Gus Van Sant új filmje egy betegesen ambiciózus, graduált fiatalasszonyról szól, aki a fejébe veszi, ha törik, ha szakad – és törik meg szakad –, képernyőre kerül, televíziós újságíró lesz, híres sztár. Ezt a gondolatot dédelgeti kislány kora óta, a cél eléréséhez mindenre hajlandó, nem ismer se Istent, se embert, az akadályokat zökkenőmentesen veszi. Pofonegyszerű és elvakultan szerelmes urával oda nászutazik, ahol tévés személyiségek konferenciáznak, az éjszaka lepedője alatt karriermegfontolásból elsajátít egy-két szakmai fogást, városkájuk helyi állomásának főnökén egy viharos rohammal gázol át, hogy azután ő jelezhesse előre az idő járását, dolgozik, mint egy güzü, amatőr videódokut kezd forgatni három hátrányos helyzetű kamaszról, akiket becsap, megront és használ, hogy aztán segítsenek neki megszabadulni ígéretes pályafutását veszélyeztető családi kötelékétől. Pontos esettanulmány és szórakoztató a To Die For szociológiailag és pszichológiailag hiteles karakterekkel, hibátlan alakításokkal, műfajilag kevert, elegáns szerkesztéssel, és a tárgyalt világot, a mindenhol egyként gusztustalan tömegmédia világát saját eszközeivel mutatja be. Nem egy Otthonom, Idaho, de a káka csomómentes.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1996/10 54-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=368 |
