Takács Ferenc
Az Amerikából mostanában felénk hömpölygő science-fiction áradat újabb hullámfodra e film: az idegborzolóan merész Halálhajóhoz vagy a tanulságosan parodisztikus Starship Troopershez képest viszont meglehetősen szabványos darab, futószalagmunka. Receptje maga is receptre készült, konvencióinak vegyítése is eleve konvencionálisán történik. Témája napi aktualitás: a globális felmelegedés, amely kiváltképp alkalmas bizonyos „politikailag korrekt” erkölcsi és egyéb tanulságok levonására, illetve sugallására. Ez a téma húzatik rá aztán az amerikai tömegkultúra egyik egyetemes motívumának, az inváziófóbiának, a kívülről titokban beszivárgó ellenség (kommunisták, vírusok, száj- és körömfájás) miatti félelem kaptafájára: a földi emberek felelőtlenségének köszönhető felmelegedést földönkívüliek földinek álcázott csapata kihasználja, mindenfelé titkos légkörmelegítő erőműveket állítanak üzembe, hogy melegkedvelő fajtájuk a maguk kihűlőfélben levő bolygójáról majd a megfelelő hőfokra melegített Földre költözhessen át, miután természetesen az emberiség kipusztult a nagy hőségtől. Persze – indul be a következő patent – akad egy magányos hős, egy rádiócsillagász, aki nyomára jut ennek a szörnyű titoknak, felveszi a harcot az idegenekkel, s – miközben a földiek őrültnek nézik, a földönkívüliek pedig megpróbálják elintézni – végül is győzedelmeskedik.
Lezajlik mindez változatos krimi-izgalmak közepette, jó kisrealista színészi munkával. Érdekesek még a földönkívüliek, akiket eredeti alakjukban, majd embernek álcázva is látunk. A többi merő szokvány, profi rutinnal felvezetve.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1998/03 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3649 |
