Békés Pál
Azért mindennek van határa. Például annak is, hogy egy ember milyen visszataszító tud lenni. Mint a minden teremtett lényre mogorván acsargó Melvin, a főállású szívregénygyáros, akitől egy rajongó hölgyolvasója azt tudakolja, hogyan ismerheti oly jól a női lelket, s ő odaveti: „Semmi különös, a nők épp olyanok, mint a férfiak, mínusz értelem és intelligencia.” És ez még a barátságosnak mondható replikái közül való.
A tenyérbemászó és idegtépő mizantrópot a legkevésbé sem rendíti meg, amikor szomszédját, a melegszívű festőt egy betörés során kis híján agyonverik. Csak attól roggyan meg, hogy neki kell őriznie a festő satnya pincsijét, míg szomszédja lábadozik. A Jack Nicholson alakította elviselhetetlen frátert ez a maroknyi lidércesen ronda szőrcsomó indítja el az emberréválás útján, és innen már nincs megállás, a szívregényszakértőt utoléri a lehető legnemtelenebb végzet; beleszeret a sarki étterem asztmás gyerekével kínlódó, morózus, nálánál vagy harminc évvel fiatalabb pincérnőjébe. A három, külső és belső nyavalyáktól, balvégzettől és balfácánságtól gyötört, magányra ítélt ember sorsa összekuszálódik – együtt indulnak Baltimore-ba, hogy helyrehozzák a félig agyonvert festő sorsát, és ezzel persze csak még lehetetlenebb helyzetbe hozzák.
Az érzelmes húrokat pengető, mégis jólesően karcos komédia a viszonylag alacsony költségvetés és a viszonylag magas színvonal jólsikerült keveréke, melynek legnagyobb értéke vitán felül Jack Nicholson alakítása. Aki mer és tud hitelesen göcsörtös, más szóval lehangolóan való-és emberszerű lenni, míg szélesvásznú Eastman Kodak-Color májfoltjai felragyognak és Dolby-stereo harákolása fülsiketítővé válik a reménytelen szerelemtől –, azt bízvást nevezhetjük nagy színésznek. Minden egyéb ezt az alakítást szolgálja.
A Lesz ez még így se! kétes happyendingje is jóval közelebb áll a vedlett érzelmek valóságához, mint a hollywoodi átlag; a szívszakos író és a mord pincérnő reménytelen duettjétől már az is szép, hogy képesek egy sápadt hajnalon együtt vásárolni meleg zsömlét a brooklyni pékségben. Kettősük láttán tudván tudjuk: lesz ez még így sem.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1998/03 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3647 |
