Schubert Gusztáv
Divatba jött a romantika: az angol beteg után itt az amerikai invalidus is, akcióhősök után a matracsírban tengődő betegeké minden rokonszenvünk, a kalandos lelkek csak akkor remélhetnek figyelmet, ha ágynak esnek. Sir Richard Attenborough a Gandhi és a Chaplin terjedelmes díszkiadása után ismét „nagy ember életét” vitte vászonra, igaz, most csak egy rövid, de sorsdöntő epizódot, Hemingway első világháborús harctéri románcát. Lényegében azt a vérpanorámás szerelmi drámát, amely a Búcsú a fegyverektől lapjain megjelenik.
„Hemingway élete olyan, mintha maga az író írta volna.” – jegyzi meg találóan egy magyar biográfusa. A Szerelemben, háborúban... történetét, mondatait sajnos nem a huszadik századi próza kalandora formázta, hanem egy kedves, tisztességtudó königsbergi arisztokrata lány, aki vöröskeresztes ápolónőként beleszerelmesedett az akkor még cseppet sem híres, de életvidám és jósvádájú betegébe. Olyan is: úrilányosan unalmas. Agnes von Kurowsky hosszú élete végéig meg volt győződve arról, hogy a „Kölyök” miatta lett meghasonlott férfi és világhíres író. Akit persze az igazi Hemingwaynél jobban érdekel, hogy milyen a szerelem és a háború egy aranyszem tükrében, ki ne nagyja.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1998/03 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3643 |
