Tamás Amaryllis
Patkányperspektívából szemlélvén magunkat ilyenek lennénk, akár valamifajta sátánista szertartás szereplői. A „játszó személyek”: Gonosz…, Gonoszabb…, Még Gonoszabb – nevezzék bár az Ördöggel szövetséges Jason Wynnek, vagy Al Simmonsnak, azaz Spawnnak. A Todd MacFarlane agyában megfogant képregény-hős, Spawn egy vírus osztódási és terjedési sebességével árasztja el a világot – rajzfilm, újság, lemez, videojáték, „fantasy-film”, gondosan csomagolt ajándék formájában. A hírek szerint „a rendkívül igényesen kidolgozott figurák villámgyorsan belopták magukat a fiatalok lelkébe”. A nyüvektől mozgó pizzamaradékot kukázó Gonosz, a gyilkológéppé idomított Középgonosz, a Földet elpusztítani szándékozó, a cél érdekében saját szívizomrostjai közé detonátort operáltató Főgonosz láttán, a „Ha elvégzed a melót, én csókolok először segget neked”-stílusú dialógok hallatán elgondolkodik a recenzens, vajon kinek szánják az alkotók kultúrterméküket… A gyerekeknek? Bárkinek. Annak, aki vevő rá.
A képregény játékfilm-változata csak az Egyesült Államokban 50 millió dollár bevételt hozott, MacFarlane máris multimilliomos lett.
Nem véletlenül. Ennyit, ennyi idő alatt a fegyverkereskedelemben szoktak keresni. A Spawn hatásos és pusztító, akár a kalasnyikov vagy az idegméreg.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 1998/01 60. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3589 |