Kovács Kristóf
Na, ez lesz aztán az akciópszichothriller, ha valaki szereti az ilyesmit, nem az ablakon dobja ki a pénzét, ha megreszkírozza a mozijegyet – gondolhatnánk, ha meggondoljuk, miről is fog szólni ez a kis dolgozat. Lesz benne hasadt lelkű személyiség, gyertyafényes kínzókamra, menekülés az erdőn át forrónadrágban, mi szem, szájnak ingere.
Hát majdnem. Shakespeare az ilyesmit úgy fejezte ki annak idején, hogy historico-tragico-pásztori. A történet egyfelől a négerkérdésre nyúlik vissza, pedig azt darab ideje letárgyalták már, úgy hírlik, és már rég másról van szó. Másfelől maga a gyilkos annyira jelentéktelen alak, hogy még a forgatókönyv is megfeledkezik róla, okkal. Időnként átlébecol valami jelenet hátterében, a végén meg zsupsz, lelepleződik, és már jön is a stáblista, ennyi volt.
Vannak azok a faviccek, amiknek az a poénjuk, hogy nincs poénjuk. Ez a film is olyan, csak komolyban.
Ékesszóló párbeszédek és monológok hangzanak el, amelyeket hadonászva vezetnek elő kelletlen és tehetségtelen illetők. Hanyag, kétharmados dolgozat. A pszichopata (tehát hagyományos krimi-módszerekkel már-már felderíthetetlen) gyilkos utáni nyomozás során lépten-nyomon pszichológiai elméletek népszerű-tudományos magyarázataiba és egyéb hókuszpókuszokba ütközünk. A rémségekről pedig, ha a vágóasztalon kidolgozott trükkök hártyáját lefejtjük róluk, rendre kiderül, hogy a lehető leghétköznapibb esetek (akkor már félelmetesebb az a jelenet, amelyben a búvóhelyén meglepett gonosz kifarol a földútról a Range Roverjével, egyenesen neki a Clint Eastwoodként coltot rántó Morgan Freemannek.) A Kiss the Girls, bármi legyen is majd a magyar címe, se jobb, se rosszabb hülyeség azoknál, amikkel hetente megküldik az embert odaátról, Hollywoodból. A csapadékos vasárnapok száma sokasodó félben, jól jöhet még ez a film is a többi között.
Az persze még jobb lenne, ha nem esne.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 1998/01 59-60. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3588 |