Hungler Tímea
A CIA egykori kísérleti nyuszija (Mel Gibson) némi elektrosokk, agymosás és egyéb kiegészítő terápiák után taxisofőrként keresi kenyerét New York városában, á la Robert DeNiro. A központi hírszerzés vendégszeretete meglátszik rajta: személyiségzavar, hallucinációk, kapkodó beszéd, kényszerneurózis; igazi elmekórtani csemege.
Julia Roberts az igazságügy fiatal jogászaként emberbaráti szeretetből és munkaköri kötelességéből kifolyólag asszisztál hősünk üldözési mániájához; viseli el, hogy az úton-útfélen összeesküvést sejt.
Mígnem… egy szép napon kiderül, hogy a sorsüldözött taxist valóban üldözik; a jó emberek rosszak, csak jónak látszanak; a rossz emberek jók, csak rossznak látszanak (egyéb variációs lehetőségek); vagyis: senki sem az, akinek látszik, kivéve Melt, aki tényleg patológiai eset.
Filmünk ezen a ponton a Gibson által imponálóan megformált szenvedéstörténetből átalakul akciómozivá: szereplőinkre lőnek, ők visszalőnek; a meleg helyzetek után pedig összemelegszenek, jóllehet csak a szó platonikus értelmében, figyelembe véve a körülményeket.
Tanulságként így nem marad más, csak annyi, hogy Gibson remek színész, aki ezt a filmet is eladhatóvá teszi.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 1998/01 59. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3587 |