Ardai Zoltán
Veteményesek közt, messzenyúló szántóföldek közelében áll Angeláék háza. Öregapó, gyerek is él a hajlékban, Angela főz, férje traktoron jár naphosszat a veresbarna határban. Ott szekeres vándorcigányok is vesztegelnek. A korcsma vörös hajú tündére fekete bőrruhában motorozgat az utakon, feszültségben tartva többek közt Angela férjét is. A kukoricásokban éjjel-nappal vaddisznók kártevése zajlik. A környék építményei alatt és a termények gyökereinél túlszaporult pincebogarak miriádjai élnek, megrekkentve a vidék bőségét. A menny villámokat küld a bárányokra és pásztorokra. De küldi Angelt is, a hollófekete hajú rovarirtót, aki aztán hófehérbe öltözik a feladathoz, és hasonló szakruhába bújtatja az idénymunkára megnyert cigányokat. Bár gáztartályos furgonon érkezik, többször hangoztatja, hogy szerinte a gazdálkodó nép ellenérzései a pincebogarakkal szemben oktalanok, túlságosak. Azért tessék-lássék végez valamennyi irtótevékenységet is, de energiáinak nagyobb hányadát Angela és a vörös lány megbabonázására fordítja. Sikerül megmerülnie az emberlétben; többször hever vérző orral, félájultan a göröngyös anyaföldön, hol egy cigányfiatal, hol a traktoros ütései nyomán.
A valahai filozófiai költemények és könyvdrámák e filmi megfelelője erőszakoltan hermetista lelkesültséggel bontakozik ki. Az ómitologikus-poétikus izzás e fokához egykor szükségtelen volt a tüntetően hermetista alapállás. Ez viszont már mindegy: a kultúrtörténeti előzmények a pincebogarak martalékává süllyedtek, ismeretük csak zavaró tényező a Medem-filmek megbecsülése dolgában. Tiszta, ifjúi fej a kompetens. Ha ez újszerűnek, kellemesen furának találná Földön egy angyalt, akkor az úgy is van. Ha nem, nem.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1998/01 58-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3585 |
