Takács Ferenc
Science-fiction film, mégpedig – első és felületes pillantásra – a gyermeki (sőt, gyermeteg) fajtából: a jövőbeli Földet, pontosabban annak államát, a Világszövetséget aljas orvtámadás éri egy távoli világból, amelyet agresszív és értelmes óriás-rovarok laknak. A Világszövetség katonái felveszik a harcot, az agresszióra invázióval válaszolnak. Katonának állni mindenképp érdemes, mert a szolgálattal szerezhető meg – akárcsak annak idején a Római Birodalomban – az állampolgárság, amely az igyekvőket fölébe emeli a civil társadalomnak. Így tesznek fiatal szerelmeseink is, és így vesznek részt – egymástól elszakadva, s ki-ki mással összepárosodva – az invázióban, amelyből győztesen kerülnek ki, egyben újra egymáséi lehetnek, mert a szerelmi négyszög másik két tagja hősi halált halt a döntő csatában.
De hamarosan ráeszmélünk, hogy ez a kezdetleges űrrománc valójában rafinált paródia (kiindulópontja egyébként klasszikus sci-fi irodalom, Robert Heinlein híres regénye a hatvanas évekből). A rendezés a film számtalan apró technikai részletében – bevilágításban, hajviseletben, stb. – az ötvenes évek amerikai science-fiction filmjeinek, köztük a televíziós sorozatoknak a képi jellegzetességeit idézi fel, mint ahogy a történet és a benne kifejezésre jutó étosz is az Eisenhower-korszak hidegháborús erkölcsi propagandájának, a korszak tömegkultúráját éltető katonás-cowboyos erénytannak a szatirikus repríze.
Közben a rendező körülnéz máshol is: rovarszörnyeit mintha a harmincas-negyvenes-ötvenes évek amerikai füzetes sci-fi comics-aiból, az Astounding Science Fiction és társai lapjairól venné, időnként amerikai katonai toborzófilm-nyelvre vált át, jövőképének némely vonatkozásában, például a szexuális viszonyok terén viszont mai, sőt holnapi feminista látomások tézisein gúnyolódik csendesen. S élvezi is mindezt: a film paródia és szatíra, egyben felszabadult, játékos lubickolás ebben a stílus- és eszmevilágban. Romlatlan és romlott nézőkhez egyformán szól, sci-fi mániákusoknak pedig kötelező olvasmány (pardon, nézvény).
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1998/01 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3584 |
