Láttuk még

Szigorúan bizalmas

Csejdy András

Azt mondom, Los Angeles, és hozzáteszem, hogy az ötvenes évek elején. Itt szünetet tartok, és hagyok időt az olvasónak, hogy megjelenjen előtte a háború utáni Amerika, a virágzó, kapitális film-centrum: az angyali polisz járdáin vasalt, gojzervarrott borjúbőrcipők kopognak, széles az öltönyzakó hajtókája, a népautók Warsawára hasonlítanak, a menőbbek automobiljának fara cápauszonyra emlékeztet, erősen sminkelik magukat a nők, hogy a gyorsan borostáló férfiak lehelete whisky-ízű, még a vászonról is érezni. Klisé-, kosztüm-, díszlet-világ ez, Hollywood és Beverley Hills, hatalmasságok és kurvák, firkászok és zsernyákok a lakói, a bűn jól szervezett, a zsaruk jellemtelenek, a vezetők korruptak, mindenhova beszivárog a politika, mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti… a közhelyek óceánt rekesztenek. A koptatott hívószavakból James Ellroy nagyon nagyregényt írt, négy testes kötetnyi hagyományos prózát, egy izgalmas korszak árnyalt, realista körképét, Curtis Hanson pedig, A kéz, mely a bölcsőt ringatta rendezője, ezt a makrokorpuszt vette alapul, nyeste, nyesegette, dialogizálta és jelenetezte, forgatókönyv adaptálódott az eredeti műből, végül film lett belőle, egy száznegyven perces, feszesen szerkesztett, izgalmas, bonyolult szövésű szociothriller, varázslatos sztárparádé, Made in U.S.A. Bud White biztost kiskorában a radiátorhoz bilincselte édesapja, majd a szeme láttára halálra verte az anyut, angolosan távozott, a gyámhatóság három nap múlva talált a fiúra, aki mióta felcseperedett, könnyedén kijön a béketűrésből, ha nőket bántalmaznak. Ed Exley, a talpig becsületes, szemüveges, eminens kezdő zsaru detektívapukája is szőrén-szálán tűnt el, valami olasz nevű tette hidegre, az igazság ifjú bajnoka azóta küzd a rossz ellen. Jack Vincennes felügyelő (Kevin „Kaiser Söze” Spacey), egy szenzációhajhász kacsamagazin által híressé sztárolt, rutinba fásult hadnagy már nem is emlékszik, miért ment rendőrnek. Ők a jók. Meg Kim Basinger, a kor filmcsillagára, Veronika Lake-re megszólalásig hasonlító perdita és pornószubrett. A rosszak vannak többen, és, elárulom, megkapják méltó járandóságukat. Egyszer még nevetni is lehet. A Szigorúan bizalmas csöppet didaktikus, de végig élvezetes tömegmozi, látványos lövöldözésekkel és grafikusan erőszakos csetepatékkal, váratlan fordulatokkal és jelentős alakításokkal. Ha kikopik a cineplexből, jó ideig forog majd még az emberszabású vetítőkben.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1998/01 56-57. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3581

Cikk értékelése:

szavazat: 1177 átlag: 5.48

előző 1 következő

új komment