Báron György
John Waters torzpofái ilyenek az amerikai alvóvárosokban. Vagy Percy Adlonéi a már csak virtuálisan létező nyugatnémetekben… Ahogy a békés polgári otthon gemütlich rendje mögül előtör a téboly. S még csak nem is ez a legfélelmetesebb. A robbanás előtti csend az, ami igazán őrjítő. Amikor még minden rendben megy, csak épp… a csipketerítő az asztalon, a tévé a komódon, a hímzett kispárna a kereveten, az elnyűtt, rángatózó arcok, a kapkodó, hirtelen mozdulatok, a zakatoló, rövid párbeszédek, melyek mögött a pusztítás lávája izzik. A nagyon tehetséges Philip Goodhew most egy angol kisvárosban kapta lencsevégre ezt a világot. A brit változat visszafogottabb, s ettől még idegesítőbb. Britanniában a formák oly megkövesedettek, hogy a vágyak és a késztetések csak szűk réseken át törhetnek a napvilágra – torzult, erőszakos formában. A brit mintaház ura első világháborús hadirokkant, ki a kocsmaasztalnál keres gyógyírt nyomorúságára. Arra, amitől ködös, párás estéken sajog az érző szív és a faláb. Hervadófélben lévő asszonya – ki az urát „egészségügyi okokra” hivatkozva nem engedi magához – tüchtig kiskosztümöt és kalapot visel, rendben tartja a konyhát, ám a szóbeszéd szerint valaha hadseregnyi baka fordult meg az ágyában. Tizennégy esztendős lányuk, e tágranyílt szemű, cserfes csitri, sötétkék college-ruhácskájában, maga a megtestesült ártatlanság, a tiszta brit jövő, ám titokban másra sem vágyik, mint sok-sok malackodásra. Aztán beköltözik a házukba albérlőnek egy ifjú tengerész, s innen képzelhetjük. Pontosan az történik, amit elképzelünk: a mami nem bír a vérivel, bemászik a szabódó matróz ágyába, a kislány fölfedezi, rohan ő is, hogy részesüljön az édes titokból, később megtudja a dolgot a fél város és a féllábú férj – de ami utána következik, azt nem árulom el, egyrészt mert azt is elképzelhetjük, másrészt mert e befejezéstől kibillen stílusából ez a vérfagyasztóan röhögtető film, melynek tömeggyilkos fináléja csak ártatlan mezei kirándulás az előző képeken látott békés családi együttléthez képest.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1998/01 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3580 |
