Tamás Amaryllis
„Globalizálódó” kapcsolatok, szerelmi négyszög, hetero- és homoszexualitás lehetséges kombinációi, szenvedés és szeretet, önzés és nagyvonalúság, a háttérben egy kisfiú hangtalan mártíromsága.
Alberto, a férj repülőgépeket tervez, Elena, a feleség szitanyomatokat, Diego, új szabásformát ad ortopédsebészként a fájdalmas testeknek, csábítóként az ösztönök birodalmában tévelygő lelkeknek. A gyakorlatias szellemű, kétszerkettővel mérő Diego érzelmi aknavetői azonban – a sokat sejtető, könnyednek vélt nekilendülés után – összefércelhetetlen, roncsolt sebeket ejtenek egy családon. Hőseink megpróbálják intelligensen átvészelni a kalandot, s megoldást találni a megoldhatatlanra. Azaz arra, hogy talán csak agyrém a békés idillbe betörő egoizmus és vágy titáni ereje. Ám mindannyian tanulnak egymástól. Az egyik: mély tartalmát minden odavetett tekintetnek, szónak („nem kell mindent olyan tragikusan venni”), a másik: a köznapok parancsoló törvényeit, a harmadik, a tabuk között bukdácsoló férj: a véletlenek morbid hatalmát. A kisfiúnak pedig feldolgozni éppen elegendő lesz a saját későbbi sorsa, hogy megértse: belémarkolni ebbe a hétfátylas titokba, az életbe – ősparancs. Kívül állni pedig, csöndes megadással lehetetlen, másképpen mondva: a tetszhalál békéje.
Felkavaró film.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2001/12 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3546 |
