Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

Süti, nem süti

Köves Gábor

 

Woody Allen megélhetési filmrendező: elmondása szerint a depresszió okozta halálfélelem ellen forgat. Egy filmet ősszel, egyet tavasszal – évtizedek óta menetrend szerint. Az Allennel mostohán bánó honi forgalmazás jóvoltából már korántsem friss Süti, nem süti az agg mester tavaly őszi antidepresszánsa. A finoman szólva is szokvány témák, a szokásos helyszínek és karakterek kényszeres variálása ugyanúgy lehet bosszantó, mint örömteli, a fogadtatás pillanatnyi vérmérséklet kérdése. Kedvező légköri viszonyok és enyhe tél esetén Allen régi-új filmjén, mint jóemlékű szakállas viccen lehet majd derülni. A Süti, nem süti a Fogd a pénzt és fuss! alapjaira felhúzott Hyppolit-komédia egy hirtelen meggazdagodott Brooklyn-alsói házaspárról: a nagyzolási mániába bódult, kedvesen tahó ex-sztriptíztáncosnőről (a hálás szerepben a nagyszerű komika, Tracey Ullman brillírozik) és férjéről, a „hagymát hagymával” kultiváló, frakkban feszengve feszítő Kabos-szerű kisemberről (Allen).

Az irigylésre méltó munkaterápia itt és most kivételesen működik: Allent rég láthattuk ennyire felszabadult komédiásnak, rég nem marháskodott ennyit, rég játszott ennyi derűvel. Mintha nem nyomasztanák az intellektuális humor kötelezettségei, a verbális gegek mellé pedig visszatér a rég száműzött helyzetkomikum (Allen és bankrabló bandája alagutat fúr egy kifőzde alagsorában; Allen ékszert indul lopni úri társaságban; Allen a felső tízezer kényes széplelkeit igyekszik szórakoztatni). Kifogástalanok a jellemparódiák, az elvárásoknak megfelelően Hugh Grant az úri sznobot, Jon Lovitz a papucsot zoknival kombináló palimadarat, Michael Rapaport a bambaság szobrát formálja.

A Süti, nem süti végül is az, ami: könnyed-szellemes, csuklógyakorlat-gyanús szalonvígjáték. A fene se bánja, hogy a opus magnumok ideje lejárt, az ilyen ingerszegény időkben annak is örülni kell, hogy a jobb napokat látott, Manhattan-mániás gegman végre jókedvében, és nem az örökkévalóságnak dolgozott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3539

Kulcsszavak: 2000-es évek, Játékfilm, komédia, USA film, Vígjáték,


Cikk értékelése:szavazat: 935 átlag: 5.63