Turcsányi Sándor
Végy egy Marlon Brandót! Már a puszta látványa is fél siker. Az utóbbi években volt is néhány – elsősorban Coppola-környéki – film, ami erre játszott, nem is sikertelenül. Ám itt túl sok jelenete van ahhoz, hogy a látása keltette érdeklődés végig kitartson. Lőjék le a nagyembert, lehetőleg már az elején, és engedjék a kasszához. Saját lovas szobraként aligha várható el tőle, hogy tartalommal töltsön meg egy megíratlan szerepet, talán egy szendvicset még sikerülne. Ő a legnagyobb, és úgy is néz ki.
Végy egy Robert De Nirót! Felesleges pénzkidobás, mert Marlon Brando partnereként akkor is karcsú, mint egy kreol sikoly, ha az óriást láthatóan nem érdekli az egész szcéna. Ráadásul itt az a kiskapu sincs meg, hogy Robert az ifjú Marlont adja.
Végy egy Edward Nortont, aki nemcsak fiatal, nemcsak híres, de roppant tehetséges is, ezt ráadásul el is árulta neki valamelyik jóakarója. Olyan klinikai félnótást hoz, hogy az állatorvosi ló is megirigyelné.
Végy egy Angela Bassettet. Mert szép és fekete, ami egy végig koromsötétben tartott moziban, minimum szövetbarátnak nevezhető.
Ha ennyi pénzt elbokáztál színészekre, ne csodálkozz, hogy már épkézláb forgatókönyvre sem telik az isten pénzéből sem, éljen a szakma (ott is kicsit jobban), például a nehéz bankrablói.
Van még három sorom hátra, ától cettig elmesélem az egész filmet, és kerítek egy töltelék mondatot. Robert másfél óra fáradozás végén magához ragadja a jogart, s mi kénytelenek vagyunk végignézni, hogy Edward rosszban sántikál, sajnos szó szerint, retardált hőséért még a tatabányai műkedvelő színkörben is irigyelnék néhányan (a többség persze ott is kiröhögné); ha jelent valamit a fordulat, hogy kritikán aluli, akkor az most mind fönn van ezen a vásznon.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2001/11 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3511 |
