Veress József
Filmeket nézett, könyvtárakban kutatott, elméleti stúdiumokat folytatott, tanított, írta a könyveit: ez volt az élete. Számos pályatársától eltérően sosem vállalkozott „aprómunkára”, teljesen átadta magát a filmtudománynak. Szeretett a dolgok mélyére hatolni, a száraz absztrakciót többre becsülte a színes szóvirágoknál, ezért aztán művei többnyire „nehéz olvasmányok”, amelyek jellegzetessége és erénye a súlyos filológiai apparátus, a gazdag ideológiai-társadalmi analízis, a formanyelv, a stílus, a technikai háttér alapos átvilágítása. Több vasat tartott a tűzben, noha főleg kedvelt témaköreiben vizsgálódott. A fotóművészet történetéről szóló összefoglalása alapkönyv, strukturalista-szemiotikai esszéi úttörő jelentőségűek, számos tartalmas publikációja látott napvilágot a magyar film különböző korszakairól és jelenségeiről, így a Tűzkeresztség és az Életjel című tanulmánykötet, sokat tett – fordítóként is – a francia mozgóképi szellemiség hazai népszerűsítése érdekében. Az elsők között barátkozott meg a számítógéppel: filmirodalmunk feldolgozásában csapatával a legkorszerűbb módszereket alkalmazta. A Filmspirál című lap szerkesztőjeként a múlt fehér foltjainak eltüntetésére, ismeretlen dokumentumok feltárására, fontos források közzétételére vállalkozott. Bár hivatalos elismerésben is részesült – legutóbb Balázs Béla-díjat kapott –, sajnálatos, hogy akadémiai doktori értekezését már nem védhette meg. A professzori titulus persze így is megillette.
Öntörvényű ember volt, a maga útját járta, a Magyar Nemzeti Filmarchívum beosztottjaként és vezetőjeként azonban egyaránt példás fegyelmezettséggel tevékenykedett. Törékeny egészségét aláásta gyógyíthatatlan munka-megszállottsága, ám sosem hallottam panaszkodni. Az utolsó pillanatig tette azt, amit meggyőződése szerint tennie kellett. Halála fájdalmas veszteség, de könyvei és tanulmányai megőrzik emlékét.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2001/11 03. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3488 |
