Korcsog Balázs
Sosem értettem igazán, miért hívják az USA hírszerző hivatalát, a híres/hírhedt CIA-t Central Intelligence Agency-nek. Az intelligence szóról nekem valahogy mindig az intelligencia jut eszembe, s nem a hírszerzés. Mintha magyarul azt mondanánk, hogy Központi Intelligencia Ügynökség. De mi lehet az összefüggés az intelligencia és a hírszerzés között? A CIA „intelligenciája” nyilván nem az általános értelmi képességet jelenti, hanem azt, hogy valaki hogyan „fogja fel”, azaz hogyan szerzi a híreket. Na mármost, bizonyára a hírszerzők is értelmes és intelligens emberek, és az is kézenfekvő, hogy az értelmesség fogalma ügynökök esetében szorosan összefügg az értesültségükkel: az a kém intelligens, az az ügynök „értelmes”, aki jól értesült. A kémek IQ-ja tehát nemcsak az ügynökök értelmi szintjének, hanem értesültségének is a fokmérője: az IQ I-je tehát ez esetben nem az intelligenciát, hanem az információt jelenti, azaz az IQ nem intelligencia-, hanem hírszerzési hányados.
Roberto Rodriguez legújabb filmjében azonban a kémhősök IQ-ja semmilyen értelemben sem magas: nem intelligensek, és híreket sem igen szereznek. De nem is csoda: hol vannak már a régi szép idők kémei – James Bond például. A charme-os szuperügynök figurája úgy látszik – a Szovjetunióval együtt – eltűnt a kémfilmek „porondjáról”, és szerepét a Spy Kids, azaz a kémkölykök veszik át. A hidegháborús kémfilmek alapsémáját, a klasszikus ügynökpáros (elegáns szuperügynök szőke bombázóval) modelljét ezzel egy új kémfilm-képlet, a kémcsalád-modell váltja fel: kém-papa, kém-mama, kém-gyerekek. A szólóügynökök és kémpárosok után tehát kém-famíliák és kémkölykök, azaz: egyszer volt, hol nem volt (az Én) a kém.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2001/10 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3485 |
