Mátyás Péter
Mia a kamaszlányok szokványos életét éli San Franciscóban. Türelmetlenül keresi helyét a világban, miközben az iskola bájgúnárjának, egy Back Street Boys külsejű fiúnak csókjáról ábrándozik. Váratlanul betoppan hozzá apai nagyanyja, a kis európai állam, Genovia királynője. A nagymamának az a szándéka, hogy unokáját előkelő hercegnővé nevelje, aki hamarosan elfoglalhatja az őt megillető trónt. A rendező kezdetben szerencsétlenebbnek és esetlenebbnek ábrázolja hősnőnket az átlagosnál, hogy az átalakulás, az új egyéniség megszületése minél hatásosabb lehessen.
Egy Walt Disney-mese elemei keverednek itt a manapság divatos tini vígjátékok sablonjaival. Az így létrehozott hibrid film azonban teljes érdektelenségbe fullad. A figurák, a helyszínek és a cselekmény fordulatai jól ismertek a hollywoodi álomgyár stúdióiból. A forgatókönyvben minden mesterkélt és jellegtelen, a nézők pedig a közel két órás vetítésről egyetlen jóízű nevetés nélkül távoznak. Az egyre nyomasztóbb unalmat külsődleges eszközökkel, például egy bűbájos cica állandósuló jelenlétével próbálják elviselhetővé tenni. Végül az új királynő beiktatási beszédéből nem hiányozhatnak a közhelyek sem, Mia immár az emberiség jótevőjeként puffogtatja üres frázisait az egybegyűlteknek.
Garry Marshall a Micsoda nő! rendezőjeként vált híressé. Az Oltári nő már csak egy vérszegény kísérlet volt a korábbi kasszasiker megismétlésére. Azt hittük, rosszabb nem következhet. Tévedtünk.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2001/10 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3483 |
