Elekes Györgyi
Annecy animációs fesztiválja évtizedek óta bizonyítja, a Disney Birodalmon kívül is élnek firkák.
Az alpesi hegyekkel körülölelt francia kisváros, Annecy az idén huszonötödször adott otthont a nemzetközi animációs filmfesztiválnak. Évről évre egyre több film és látogató érkezik a világ minden tájáról a középkori városkába, a növekvő terhekkel mégis változatlanul sikeresen birkóznak meg a szervezők. A fesztivál igazi monstre rendezvénnyé vált: egy héten át nyolc moziteremben folynak a vetítések reggeltől késő estig. A fesztivál versenyprogramjában négy nagy kategóriában – fikciós rövid- és egészestés filmek, televíziós sorozatok, reklámok és vizsgafilmek – folyik a verseny.
Idén a rövid és egészestés filmek fődíját két olyan filmnek ítélték oda, ahol apa és lánya közti szeretet kap különleges hangsúlyt. Michael Dudok de Wit Apa és lánya című nyolcperces animációs filmje lírai hangon meséli el az apját elvesztő kislány hiábavaló várakozását és állandó reménykedését, hogy édesapja valaha visszatér a folyó túlsó partjáról. A film mesteri dramaturgiáját egyetlen szó se zavarja meg, egy visszatérő dallam ritmusának váltakozása jelzi az idő múlását és a serdülő lány, majd a felnőtté érett nő törhetetlen hitét, hogy egyszer találkoznak majd. Az egész estés filmek kategóriájában győztes amerikai Mutáns idegenek női főszereplőjét is az újbóli találkozás reménye tartja életben, de itt nem a szeles holland táj, hanem az amerikai űrprogram adja a mű keretét. Bill Plymton korábbi munkáihoz hasonlóan (Your face, Nose Hair, Sex and Violence, Eat) új filmjével is sokkolni akarja a nyárspolgárt, de a naturalista ábrázolás nem csupán a megbotránkozást szolgálja. Az irónia eszközével élve mindent kigúnyol, azt az erőszakot is, ami korábbi filmjeinek főmotívuma volt. A nyolcvan perces cell-animáció egy amerikai asztronauta kalandját tárja elénk, akit szándékosan magára hagytak az űrben, hogy még több pénzt harácsoljanak össze űrkutatásokra, de az űrhajós húsz év elteltével visszatér, s űrlények segítségével bosszút áll. Bill Plymton mindent nevetségessé tesz a filmben, amit csak lehet, parodizálva a prűd amerikai társadalmat és annak értékeit, ahol a gyilkosság nem, de a vizelés undort kelt az emberekben. A Mutáns idegenek olyan világot tár elénk, ahol a földre látogató űrlények többet tudnak az emberi érzésekről, mint maguk az emberek. Persze nem minden rajzfilmet hatotta át a polgárpukkasztó szándék; volt, amelyik inkább a Disney-filmekkel szállt versenybe. A dán A Film Segítség! Hal vagyok! című produkciójával bebizonyította, hogy Európában is képesek az animátorok Disney-minőséget produkálni.
Sajnos évről évre egyre kevesebb kelet-európai művész munkáit látni Annecy-ban. A bérmunkából tengődő, egykor méltán híres cseh, orosz, magyar animátoroknak ritkán áll rendelkezésére annyi pénz, hogy saját fesztiválfilmjüket elkészítsék. Kivételek azért akadnak. A cseh Aurel Klimt Zuhanás című fekete humorú báb-animációja teljes hitelességgel idézi fel az elmúlt rendszer abszurditását, az emberek torz viszonyait. Magyarország három nagyszerű versenyfilmmel képviselte magát: Cakó Ferenc Kövek című homok-animációja és Tóth Pál A szentjánosbogarak nemi élete című 3D animációja rövidfilmként, Csiszár László Pmanja pedig televíziós sorozatként állt versenybe. A fesztivál egyetlen díjazott kelet-európai rendezője az orosz Dimitrij Gellert volt, aki Üdvözlet Kislovodskból című filmjével az első filmesek Jean-Luc Xiberras-díját nyerte el, megosztva a mexikói Rene Castillóval. Castillo Csontig hatolva című filmjének hőse egy fiatal férfi, aki képtelen elfogadni, hogy a holtak birodalmába került, de végül egy ringó csípőjű, tűzpiros ajkú csontváz csontig hatoló dala örökre bevezeti a sötétség birodalmába. A legtöbb nevetést talán a brit Phil Mulloy Intolerancia című filmje csalta ki a közönségből, részletes leírást adva a mutáns „zogokról”, akiknek a nemi szerve a fejükön, a nemi szervük helyén pedig a fejük található. A film hosszan részletezi a „zogok” életfunkcióját, kedvenc szórakozásait, miközben remekül mulatunk megfordult világukon, és egyre inkább felismerjük saját fajunk korlátait.
S hogy a rajzfilmötletek ne csak álmok maradjanak, hanem meg is valósuljanak, a fesztivállal egy időben kinyitotta kapuit a rajzfilmes vásár, a Mifa, ahol a művészek nemcsak legújabb filmötletük leendő producerével, de az animációs software-fejlesztésekkel is megismerkedhettek. Annecy mára igazi találkozóhellyé vált: miközben szakmai fórumot biztosít az animációs szakembereknek, a közönség igényét is kiszolgálja.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2001/10 47. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3472 |
