Elek Kálmán
Isten hozta Spielberg vidám- és őslényparkjában! Erre az attrakcióra már kétszer befizettük a gyereket (a bennünk lévőt, a rajtunk kívülit), eddig jól szórakoztunk, volt kukorica és kóla, guvadt a szemünk, képeskönyvekből és kifestőkből ismerős őslények rohangáltak jobbra-balra, tehetséges karakterszínészek statisztáltak a látványnak – ritkán ásítottunk, s ez már jó, megérte. Mágusunk, tanítónk és minden jó ügy bajnoka ezúttal, egyéb elfoglaltságai miatt – Kubrick örökül hagyott vázlataiból forgatott ízlésficamos, önmaga fontosságától elbűvölt filmet – megbízható kollegája (Joe Johnston – Rocketeer) kezébe adta az irányítást, hogy újra megnyílhasson Miki Mókatára, na meg a pénztárcánk. Őslények jobbról-balról – eddig ismerős. Nini, papa, az ott repül, az meg úszik, az meg ott Indiana Jones, ja, mégsem, csak a kalapja (a kalap alatt egy jobb sorsra érdemes ausztrál színész)!
A mester nagy újítása: a harmadik rész ragadozói már nemcsak vérszomjas dögök, ó nem kérem, ezek a sátánfajzatok megfontolt stratégák, kommunikációs hálózatuk fejlett (a korszellem!), csapdába csalnak, csatasorba rendeződnek, és csak akkor ölnek, ha már biztosak a dolgukban (nagyvállalati stratégia!). Egyre ijesztőbbnek tűnnek, egyre több az emberi vonásuk. Hogy mire emlékeztetnek leginkább? Képzelj hozzájuk öltönyt nyakkendővel, s megtudod. A Jurassic Park harmadik része a sorozat eddigi leghatásosabb darabja.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 55-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3447 |
