Csejdy András
A Filmfőigazgatóság a nyolcvanas évek elején elérkezettnek látta az időt, hogy bemutassa a nyugaton futó rockopera-klasszikusok celluloid változatait. Bejött hozzánk a Jézus Krisztus Szupersztár meg a Hair, kisvártatva a Rocky Horror Picture Show, és a magyar néző nemigen érthette, miért a felhajtás, mitől meghatározó, generációformáló alkotások ezek, amikor nálunk a középiskolások a Ballagásból próbáltak életvezetési tanácsokat kibogarászni, roadmovie-nk a Kenguru volt, akcióhősünk a K.O. Cserhalmija, és egy ország aludt el Udvaros művésznő melleinek látványával.
Ken Russell, aki az Ördögökkel vihart kavart és tetszést aratott, 1975-ben összeállt a Who együttessel, hogy az amerikai rockfilmek sikerén felbuzdulva elkészítsen egy dallamos angol darabot. A Tommy híre jóelőre elért hozzánk is, barátunk külkeres apukája meghozta Mikulásra az LP-t, az Országh-szótár segítségével igyekeztünk megfejteni az üzenetet, vissza akartunk következtetni a cselekményre – hiába: az opera kép nélkül nem akart összeállni.
Na majd most. A Toldi Mozi szeptembertől műsorára tűzi a kordokumentumot, a kis Tommy sanyarú történetét. A mese egy gyerekkori trauma következtében megsüketült, -némult, -vakult, halmozottan hátrányos helyzetű kissrác felépüléséről szól. Tommy apja pilóta a második világháborúban, lelövik a gépét, eltűnik, mamája újból férjhez megy, és mikor hazatér a lukacsosra égett arcú hadifogoly, in flagranti éri becses nejét, viszont felháborodni sincs ideje, mert az új férj egy jól irányzott csapással elintézi, ami a náci légvédelmi ütegnek nem sikerült. Csakhogy Tommy mindezt végignézi egy tükrön keresztül, és onnan se kép, se hang.
Hogy hogyan és miképp lesz a szerencsétlen kamasz az LSD-királynő, Tina Turner játékszere, kegyetlen unokatestvére áldozata, pederaszta nagybátyja szexuális vágyainak tárgya, majd később flipperbajnok, szektaalapító és bukott prédikátor, hogy mi történik az angol fiatalokkal mindeközben és hagy mi köze Marilyn Monroe-nak az anglikán egyházhoz, garantáltan kiderül a sete-suta sztoriból, mégse ezért nézzük meg ezt a bájos filmet, hanem mert olyan időutazásban lehet részünk, mint mikor a fent említett magyar színművészeket látjuk viszont közel azonos szerepkörben.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1996/09 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=343 |
