Bori Erzsébet
Miután Juraj Jakubiąko, a szlovák rendező a szabad világot választotta, és Prágába költözött, úgy látszott, hogy a szlovák filmgyártás lehúzhatja a rolót. De most megjött Pozsonyból a cáfolat, Martin ©ulik jegyzi. A fiatal rendezőről nemcsak az derült ki, hogy a prágai Famun tanulta a szakmát, hanem az is, hogy A kertben már a harmadik munkája, és ő nyerte el 1992-ben az év legjobb filmjéért járó díjat. Több jel is utal tehát arra, hogy Szlovákiában filmgyártás folyik.
A kertben kellemes meglepetés, ©ulík dicséretes arányérzékkel találta meg az egyensúlyt nagyralátó elképzelések és korlátozott lehetőségek között: Látszik ugyan, hogy a film kis pénzből készült, de ez a látvány nem bántja a szemet.
A hős harmincéves értelmiségi fiatalember, aki sereg gondja elől – lakáshiány, nőügyek, generációs konfliktusok az apjával – kénytelen egy időre meghúzódni a nagypapától örökölt falusi házban. A pár napra tervezett utazás hónapokra nyúlik, időnként különös látogatók érkeznek, mint például egy Rousseau vagy egy Wittgenstein nevű idősebb úr, vége lesz a nyárnak, eltelik az ősz, és ennyi idő nagyobb gondokat is megoldott már, mint amilyenekkel hősünk küszködik.
A rendező le sem tagadhatná csehes iskolázottságát, bár többet tanult Menzel kései fanyar idilljeitől, mint az új hullám radikálisabb, groteszk változatától. Ennél meglepőbb Jan ©vankmajer nyilvánvaló hatása, amely nemcsak olyan részletekben mutatkozik meg, mint a kert bosszúja a városi betolakodóval szemben, hanem végig tettenérhető. A kertben mintha csak a Faust-lecke szolidabb falusi változata lenne boszorkányos motívumaival, egy régi kézirat megtalálásától a hősnő levitációs gyakorlatán át a kincskeresésig. Miheztartás végett eláruljuk, hogy a kincs ez esetben sem más, mint a nagypapa elásott és a fél évszázad alatt varázsitallá érett sligovicája.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1996/09 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=342 |
