Peternák Miklós
Az Erdély-életmű láthatatlanul épül tovább a magyar filmben.
A redőnyléceken gépírással három HŐSIES szó:
KÖZÉRZETE KIELÉGÍTŐ.
Három szó:
JÓL ÉRZI MAGÁT.
Négy szó:
VÉGRE JÓL ÉRZI MAGÁT.
Öt szó:
NA VÉGRE JÓL ÉRZI MAGÁT.
Hét szó:
NA VÉGRE Ő IS JÓL ÉRZI MAGÁT.
(Erdély Miklós: Rejtett paraméterek, 1968 – a vers befejező sorai)
A XX. század művészetében Erdély Miklós életművének meghatározó szerepe van. Életének utolsó, 1966-1986 közötti két évtizede, mikor munkái a nyilvánosság számára, ha szűk körben is, de részben elérhetővé váltak, mai szemmel nézve a modern művészet, az avantgarde második hullámának leginspirálóbb időszaka. Erdély munkássága a képzőművészet mellett az irodalom, a művészetelmélet és kritika, a hangjátékok valamint a film területei felől is megközelíthető, s bármely irányból tekintve mindinkább egységes, gazdag, összefüggő egészként mutatkozik meg, melynek megismertetése, feltárása, bemutatása a nemzeti örökség megóvásával foglalkozó intézmények, szervezetek költségvetési feladata is lehetne. Bár 1998-as műcsarnoki életmű-kiállítása óta nevét egyre szélesebb körben ismerik, a hagyatékot gondozó, forrásokkal nem rendelkező Erdély Miklós Alapítványon kívül semmilyen intézményes és főként anyagi támogatás nem áll rendelkezésre a hagyaték feldolgozására, a művek rendszeres bemutatására. Egyedi és eseti segítség teszi lehetővé időszakonként, hogy a feltárt, alkalmasint az életművet jól ismerő kutatók számára is meglepő, új információk, eltűntnek vélt művek és adatok megfelelő dokumentálása és bemutatása megtörténhessen, mint jelen esetben is.
A hagyaték feldolgozása során, a nagyszámú filmes doboz, muszterek, filmmaradékok, kivágott vagy épp filmhulladékokból gyűjtött szalagok, 16 mm-es hang és képfelvételek közül került elő Erdély három korai, elveszettnek hitt filmjének egy-egy, bizonyos szintig rekonstruálható, kétszalagos verziója, valamint a Herakleitosz töredék című, készülése idején több alkalommal vetített, Erdély Álommásolatok című 1977-es filmje utolsó részének előzményeként is értelmezhető, ugyancsak kétszalagos munkája. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján készített montázsfilmek nagyrészt a televízió hulladékkosaraiban talált, Erdély által „tévészemétnek” nevezett filmkivágások újrafeldolgozásából, esetenként hozzáforgatott jelenetekből állnak (a Herakleitosz-töredék kivételével), döntő elemük a hanganyag, azok a hangjátékok, amelyek Erdély Kollapszus orv. című, a Magyar Műhely kiadásában Párizsban 1974-ben megjelent verseskötetben közreadott írásainak hangfelvételei, Erdély Miklós, Altorjai Sándor, Szenes Zsuzsa, Kiss Endre, Veress Gizella, Rajczi Margit és mások közreműködésével. A C3 Alapítvány Erdély Miklós halálának 15. évfordulóján e művek bemutatására vállalkozott.
Filmjei közül az 1974-ben forgatott, de csak 1988-ban sztenderdizált Partita, az 1977-ban elkészült, 1978-ban sztenderdizált Álommásolatok, az 1979-ben forgatott, 1981-ben sztenderdizált Verzió, az 1981-ben elkészült, 1988-ban sztenderdizált Vonatút, s végül az 1985-ös Tavaszi kivégzés a Balázs Béla Stúdió produkciójában készült. Mint a dátumokból látszik, e filmek sorsa sem volt kitérőktől mentes, a Partita és a Verzió egyértelmű betiltása mellett a Vonatút végleges kópiáját a gyártó stúdió nem készíttette el Erdély életében, hiába hívták meg olyan rangos, nemzetközi rendezvényekre, mint például a zágrábi zenei biennálé.
Erdély életrajzaiban, filmográfiáiban, művei jegyzékében rendre szerepelteti korai filmjeit az alábbi adatokkal: Rejtett paraméterek 16 mm, ff, 22 perc, bemutató: 1968, Kossuth Klub; Antiszempont, 16 mm, ff, 14 perc, bemutató: 1971, Bp. I. ker. Művelődési Ház; Új kávézó nyílt a Szamuely utcában, 16 mm, ff, 11 perc, bemutató: 1972, magánlakás; Herakleitosz-töredék, 16 mm, ff, 30 perc, bemutató: 1977, Balázs Béla Stúdió.
1982 februárjában, mikor a Kísérleti filmezés Magyarországon című rendezvényt szerveztem, megkértem, hogy vetítse le ezeket a filmeket az akkori Eötvös Klubban. Ezt megígérte, ezért a filmek szerepelnek a megjelent katalógusban, ám végül is a vetítés előtt az akkor még betiltott Partita bemutatása mellett döntött. Minthogy ez a filmje sem volt látható 1974 óta (az otthon őrzött két szalagos munkakópiát hozta el, amelyről a végleges, sztenderd változat is készül majdan) kérdésként nem is merült föl, miért volt a változtatás. Ma visszagondolva, s a megtalált filmek állapotából, valamint a rendelkezésre álló információkból következtetve úgy tűnik, vagy féltette az egy példányban létező, házilagos ragasztással összeállított, ráadásul (akkor) több mint tíz éves tekercseket – melyek közül legalább az egyik, az Antiszempont bemutatása nem csupán egyszerű, két szalagos vetítést jelenthetett –, vagy pedig jobb és fontosabb munkának tartotta a Partitát.
Az Antiszempontról ismeretes Beke László rövid leírása: „A film elején árvízi városban pallón egyensúlyozó alakok jelenete látható végtelenített szalagon, a ’Gond és baj’ ismétlődő szövegére. A ’Nagytestű prémes állatot láttam’ kezdetű szakaszt viszont hátulról előre felolvasva vették hangszalagra, és újra megfordítva játszották le.” Ugyancsak fennmaradt az 55. füzetben egy, a bemutató forgatókönyvéül (vagy vágási segédletként?) szolgáló feljegyzés, mely egy 40 másodperces Möbius-szalagként befűzött hurokfilmet jelez. Mindez az előző feljegyzéssel összevetve bizonyítja, hogy nem egyszerűen egy-egy kép és hangfelvétel párhuzamos, szinkron lejátszásáról lehetett szó. Ezt igazolja, hogy a hagyatékban talált Antiszempont perforált mágnesszalagon lévő hangfelvétele 11 perc hosszú, míg az azonosítható képszalag alig 6 perces. A másik két hangjáték hangfelvétele és a hozzá kapcsolódó filmszalag hossza között ilyen jelentős eltérés nincs, hiányoznak viszont a szinkronjelek. A jelenleg rekonstrukcióként bemutatott változat így tehát csupán javaslat, mely többek, így Erdély filmjeinek vágója, Rigó Mária közreműködésével készült, elektronikus hordozón. A véglegesnek tekinthető, 16 mm-es kópiák készítéséhez jó alap, de módosulhat.
(Közbevetőleg: Erdély leginkább egy Freud-filmet szeretett volna forgatni, ezt többször emlegette, írásos nyomára eddig nem bukkantunk. Az viszont már publikált filmtervekkel bizonyítható, hogy legalább két film megvalósítása a – végső változatban – Túlélni című korai forgatókönyv alapján készítendő, s a BBS-hez benyújtott legutolsó, a Beszélgetések a világok sokaságáról, melyhez az Extrapolációs gyakorlatok című írását és a kapcsolódó 3 fotómontázst is mellékelte, élete végéig foglalkoztatta.)
Problémamentesnek tűnik a fentiekhez képest a negyedik film, amely nyilvánvalóan az Álommásolatok előzménye. Bemutatásával Erdély további forgatási lehetőséget kapott, s még ugyanazon évben el is készítette a jelen munkánál mintegy ötször hosszabb remekművét, Erdély filmes munkásságának és a magyar filmtörténetnek kivételes jelentőségű alkotását. A Hérakleitosz-töredék ugyanis szinkronjelekkel (bár főcím nélkül) került elő. Figyelemreméltó, hogy Erdély jóval az Álommásolatok elkészülte után is szerepeltette munkái között külön tételként ezt a filmet, s noha nagyrészt snittről-snittre megegyezik egyes részeiben az Álommásolatok negyedik részével, egészében alapvető koncepcionális és formai eltérést mutat. E verzióban még nem szerepelnek az utólagosan, vágóasztalról újraforgatott jelenetek, és minimális szerepet kap az a katartikus mozzanat, mikor a néző számára is egyértelműen lelepleződik a furcsa, preparált dialógus, hogy a filmen látható férfi egy előzetesen filmre vett, s előtte a vásznon vetítve megjelenített nővel beszélget.
Az alábbi kézirat-töredék – valószínűleg a filmterv – mutatja, hogy megírásakor a filmelképzelés végleges formája még nem alakult ki, bár a téma, a Hérakleitosz-fragmentum filmre vitele már döntő mozzanat. (A 60. füzetből származó, eddig publikálatlan Erdély Miklós-kéziratot javítások nélkül közlöm, ez magyarázza például a valószínűleg fejből leírt, mottóként választott idézet és a későbbi, filmben szereplő fordítás-változat közötti szövegeltérést.)
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2001/08 44-46. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3404 |
