Tamás Amaryllis
Manuel Gómez Pereira rendező bosch-i víziója a média és a filmes társadalom világbordélyába helyezi hőseit: Mirandát, egy éjszakai rádiós műsor közreműködőjét, Javiert, a híres forgatókönyvírót, producert. Victoria Abril és Javier Bardem lubickolnak a „kétlelkű emberek” szenvedélyes filmtörténetében, ahol a szexfüggők csoportos analízise ideális terepnek bizonyul az őrület eufóriájának, a rothadás és vonzerő aberrált, hihetetlenül bizarr, ám mulatságos megjelenítésére.
Nihilizmus, zsibongás, a kierőszakolt „történés” – mint életanyag – vad körtánca, akár a halálba menők bolondos bálja.
Felháborodást és lelkesedést vált majd ki a Lábad között. Minden egyes kép szikrázó, könnyű formában élvezhető, szuverén. Végig mulattató az idealista romboló-ösztön elkerülhetetlen paradoxona. Félelmetes az „álarcos menet”, ahol a szerelem: műkedvelő előadás, ahol minél bemocskoltabb az élet, annál magasabbra értékelik, ahol a hírnevet a bűn növeszti meg. Petrarcával szólva: „Minden, ami jó, tönkrement ott, először a szabadság, aztán a nyugalom, az öröm, a remény, a szeretet: a lélek óriási veszteségei.”
Erről szól a film.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2001/06 60. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3353 |