Korcsog Balázs
Luc Besson szemlátomást nemigen kedveli a tengelyhatalmakat: a korábbi Taxi a németeket („fricceket”), legújabb filmje pedig a japánokat („japókat”, illetve „zsapókat”) veszi – sajátosan francia optikájú – górcső alá.
A Leon, a profival vagy Az ötödik elemmel ellentétben a Taxit sosem tartottam Luc Besson legjobb filmjének, ezért nem teljesen értem, hogy miért pont ezzel a produkciójával kellett az – amúgy is mindig kétes – folytatásos filmek „műfajába” bonyolódnia. Luc Besson legjobb filmjei ugyanis mozgalmasságuk és látványosságuk ellenére mindig valamilyen belső, erkölcsi konfliktusra, jellembeli különbségre és e különböző jellemek szembeállására épülnek – ezzel szemben a Taxi és folytatásának látványossága és mozgalmassága meglehetősen külsőségesnek mondható: a film „feszültsége” kizárólag a taxi sebességéből és az üldözési jelenetek gyorsaságából adódik.
De hogyan is folytatódnak a Taxi két hősének kalandjai? Danielnek, a fehér Peugeot-jával Marseille utcáin száguldozó taxisofőrnek, és Emiliennek, a tanulóvezető rendőrnek ezúttal nem a Schumacher-rajongó német bankrablókkal, hanem a japán maffiával kell megmérkőznie: Marseille-be érkezik ugyanis a japán védelmi miniszter, akit a yakuzák – Emilien szerelmével, Petrával együtt – elrabolnak. A küzdelem – többnyire autós üldözések formájában – végig a miniszter és a lány kiszabadításáért folyik.
Az alkotók – még mielőtt látványosan kifutnának a film költségvetéséből – azzal vetnek véget a produkciónak, hogy harckocsikat vetnek be az emberrablók ellen: ahogyan – o tempora, o mores! – egy már klasszikusnak számító filmben (Egy becsületbeli ügy) elhangzik: Óvatosan járj, és mindig legyen nálad egy tankhadosztály – mindenkinek ezt mondom.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 57. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3280 |