Varró Attila
A 90-es évek hajnalán tetőző kosztümös kung-fu/kalandfilm dömping idején csábító kihívást jelentett a neves Hong Kong-i filmművészek számára, hogy saját wuxia-darabbal bizonyítsák szakmai rátermettségüket és egyéni látásmódjukat a túltelített piacon. Miközben az elsővonalas akció újhullám vezéralakjai legendás népi hősök agyonkoptatott filmmeséibe leheltek új életet (Tsui Hark: Volt egyszer egy Kína, Ringo Lam: Lángoló menny), az európai nagyfesztiválok friss ígéretei rendszerint a természetfeletti elemekben bővelkedő shen gong szubzsánert részesítették előnyben: Ann Hui (A könyv és kard románca), Clara Law (A szerzetes) vagy Wong Kar-wai (Az idő hamvai) kísérletei azonban vitathatatlan művészi értékeik dacára nem fogalmazták újra az ősi műfajt, és jobbára visszhangtalanul tűntek el a mozipénztárak süllyesztőjében. Az évtized végén új jelentkező akadt a merész küldetésre, ezúttal az utolsó független kínai földdarabnak számító Tajvanról: a hollywoodi közelharcokban is bizonyító Ang Lee hat éves várakozás után végre megvalósíthatta régi álmát, és egy klasszikus wuxia-eposszal tért vissza mandarin gyökereihez.
A Wang Du-lu századfordulón írt regényciklusának közepéből kiragadott Tigris és sárkány igazi össznemzeti sztárparádét kínál a nemzetközi piac számára: míg Hong Kong hagyományait a műfaj veteránjának számító csodálatos Michelle Yeoh és az élete első kardforgató szerepét lenyűgöző magabiztossággal alakító Chow Yun-fat konfuciánus álompárja képviseli, ellenpontként az ifjú tajvani drámai színész, Chen Chang, illetve az új Gong Liként ünnepelt pekingi Zhang Ziyi formálja meg a Tao-kör egymásba olvadó őselemeit jelképező Tigrist és Sárkányt. A rangos színészgárda fajsúlyos alakítással hálálja meg a gazdag történet erőteljes karaktereit, miközben amatőr harcművészektől meglepő könnyedséggel táncolják végig a nélkülözhetetlen (valamint bravúrosan koreografált és fényképezett) wudan-légibaletteket. Lee azonban míves amerikai regényadaptációival (Jégvihar, A pokol lovasai) ellentétben ezúttal képtelen volt egységes történetbe foglalni a remekbeszabott epizódokat, a film közepébe iktatott terjengős flashback vagy a fogadóbeli komikus közjáték pedig csak tovább rontja az összképet.
A Tigris és sárkány a műfaj méltó belépője lehet a nyugati multiplexekbe, sőt az Oscar-mezőnyben is komoly eséllyel indulhat, de a wuxia még mindig vár a maga Vad bandájára. Talán Hu Hsziao-hsziennek majd sikerül.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2001/03 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3249 |
