Strausz László
Hollywood nárcisztikus. Mi sem bizonyítja jobban ezt a tényt, mint azoknak a filmeknek a tömkelege, melyekben önmagával foglalkozik. Az álomgyár ügyes-bajos dolgait boncolgató dolgozatok többnyire – Narcissushoz hasonlóan – szerelmes saját tükörképébe. Valóban nehéz lehet ellenállni annak a csábításnak, hogy a mozgóképes történetteremtés egyeduralkodója még önnön mitológiájának alakítását is kezébe vegye. Öntetszelgésük során azonban ezek az úgymond reflexív filmek kínosan ügyelnek arra, nehogy csak picit is megkarcolják a ragyogónak szánt felületeket.
Anthony Drazan mégis ezzel próbálkozik! Zűrzavar című moráliájának főszereplője, Eddie, aki egy stúdió casting-igazgatója, létének elviselhetetlen könnyűségétől szenved. Nem segítenek ezen a futó, könnyű kapcsolatok, a hollywoodi dombokon álló ház, sőt: az a több kondérnyi kokain sem, melyet naponta felszippant. Három barátja és a velük töltött napok körül bolygóként keringő három nő között ide-oda csapódik, és nem érti, miért csak az ő számára teljesen élhetetlen, tartalmatlan ez az élet. Az erre vonatkozó végtelen hosszúságú kirohanásait dekadens üzlettársa, Mickey intellektuális mutatványoknak véli, melyekkel - időtöltésként - jólesik elbűvészkedni. Rövidebb-hosszabb megszakításoktól eltekintve végigvonul a filmen egy ragyogóan megírt szövegáradat, mely tökéletesen céltalan.
Hőseinek életét Drazan jó érzékkel kiválasztott pillanatokkal illusztrálja, látjuk és értjük, miként válik a legtúlhajtottabb dekadencia is banálisan mindennapivá. Ám az illusztris társaság egyik tagjának halála sem lendíti túl Eddie-t önsajnálatán - fikarcnyit sem ért semmiből, így a néző számára csak egy szétesett élet feletti sajnálkozás marad.
Mint ahogy azt a film miliőjéből az egyetlen kívülálló, a csavargó lány mondja: mindenki halad az áramlattal, és hogy mit érzel, az senkit sem érdekel!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2001/01 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3192 |
