Mátyás Péter
A remake, az egykori sikerek újra forgatása, átalakítása mindinkább terebélyesedő, szerencsétlen sorsú műfaj. A korszerűsítés cimkéje alatt kiherélték már a Godard Kifulladásigját vagy Hitchcock Psychóját is. Más alkalmakkor viszont méltán elfelejtett művek újjáalkotásával próbálkoznak. Ki emlékszik például Dudley Moore hatvanas években készített vígjátékára, amelynek A bájkeverő lett a modernizált változata. Hősünk egy kétbalkezes, a mindennapi életben járatlan fickó, akit mindenki lábtörlőnek használ. A társadalom örök vesztese most reménytelenül szerelmes lesz, és hét kívánságért, hét általa választott életért cserébe eladja lelkét az ördögnek. A történet innen kezdve a tévedések, az eltékozolt életlehetőségek gyűjteménye. A főszereplő Brendan Fraser (Az őserdő hőse) nagyra nőtt kamaszként csetlik-botlik a különböző vígjátéki szituációkban mint kolumbiai drogbáró, Pulitzer-díjas író vagy éppen az Egyesült Államok elnöke. A humor legfőbb forrását az identitászavar jelenti, amelyet a hős személyisége és a választott karakterek közötti ellentét táplál. Ezekben a vágyott, ám számára idegen szerepekben Fraser figurája folyton-folyvást tragikomikus bukásra ítéltetik.
Sajnos a filmben nincs hét kívánságra való ötlet, a lendületesebb kezdés után a színvonal ellaposodik. A gyenge dialógusokat és a szellemtelenséget megint a jól bevált moralizálás segítségével próbálják elfeledtetni. A közhelyek a becsületes és tisztességes életről, önmagunk megtalálásának fontosságáról ezúttal a tündér-mesék hitelességével sem rendelkeznek. Az utolsó tíz perc erőltetett mosoly-zuhataga „a minden jóra fordul” kötelező dramaturgiájával pedig kínosan ostoba. Még az ördög is mosolyog, mintha tudná, hogy ennek a bárgyú boldogságnak és ékességnek az ideája csak a tudatlanságban és Hollywoodban létezik.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2001/01 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3190 |
