Pápai Zsolt
Az ezredforduló környékén semmi, sem roszdásodó ízületei, sem szívzavarai nem akadályozhatják meg Arnold Schwarzeneggert abban, hogy szállítsa éves kötelező világvége- vagy futuromoziját. A tavalyi Ítéletnap hiába kongatta meg a vészharangot a színész feje felett, a fiaskó nem szegte kedvét, sőt: Schwarzenegger optimizmusát jelzi, hogy új produkciójába anyagi tőkét fektetett.
Művészit már kevésbé, s az enervált sztár halovány teljesítménye azért is feltűnő, mert ezúttal kettős szerepben látható: A 6. napon cselekménye - valamikor a nem is olyan távoli jövőben a klónozás problematikája körül bonyolódik. A forgatókönyvírók láthatóan nagyon komolyan vették a tárgyat, kicsit tán komolybban is, mint illő. A részben Az emlékmást, részben a True Liest idéző mese voltaképp sajátos moziklón - bár megjegyzendő, a sztori még azon pillanataiban a legélvezhetőbb és legfordulatosabb, melyeket más opusokból kipuskázva írtak meg.
Ez az alapanyag feltehetően péppé mállott volna egy kevésbé rutinos rendező kezei közt, A 6. napon azonban elkerülte a veszélyt. A karrierjét a hetvenes évek elején Sam Peckinpah vágójaként kezdő Roger Spottiswoode alaposan kitanulta az akciózás fortélyait mestere mellett, a Tűzvonalban, a Gyilkos lövés vagy A holnap markában című örökzöldjei tanúsítják. És legfrissebb mozija is ezt igazolja. Spottiswoode a Peckinpah bevezette lassított és visszavágott akciószekvenciáktól kezdve a megmodernebb technikai trükkökig mindent bevetett, ami egy hasonműfajú darabban dukál, s így sikerült kitömködnie a forgatókönyv hézagait. A vérszegény sztorit a gazdag látványvilág és a lendületes akciójelenetek mentik meg a kudarctól.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2001/01 59-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3189 |
